A-tól Pénzig

Cikk illusztráció

államtitkár, pénzügyminiszter, vállalati- és bankvezető, közgazdász

Teleszky János

1868 - 1939

Teleszky János kora egyik legellentmondásosabb karaktere volt. Radnóti József „Pesti pénzoligarchák” című könyvében így mutatja be 1929-ben a pénzügyi szakembert: „Nincs ember, aki körül nagyobb hullámverése volna a sziszegő gyűlöletnek és a rajongó szeretetnek (..) Mindenki szerető híve, aki ismeri. És mindenki elkeseredett ellensége, aki nem ismeri.”

Teleszky János Nagyváradon született 1868-ban. Édesapja, Teleszky István jogász, pénzügyminisztériumi államtitkár volt, így nem meglepő, hogy fia is ezen az úton indult el. Jogi tanulmányait Nagyváradon majd Budapesten végezte. 1889-ben a Pénzügyminisztérium alkalmazottja lesz, ahol tíz év leforgása alatt miniszteri tanácsossá, majd 1911-ben államtitkárrá lép elő. 1912. április 22-én a Lukács-kormány pénzügyminiszterévé nevezték ki. Ezt a tisztséget a Tisza-kormányban is tovább viszi 1917-ig. Ő képviselte Magyarországot a külföldi hiteltárgyalásokon. A Bethlen-korszak elején pedig a pénzügyi törvények egyik előkészítője. 1925 után után visszavonult a közéletből. 1922 és 1924 között az Országos Pénzügyi Tanács elnöke lesz, majd ezt követően az Első Magyar Általános Biztosító első embereként dolgozik, továbbá a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, illetve a pénzintézet érdekeltségébe tartozó ipari vállalatok vezetőségi tagja. Teleszky Jánost a Magyar Tudományos Akadémia 1930-ban igazgatósági tagnak választotta. Teleszky munkásságához kötődik még a nyugdíjtörvény, illetve a Pénzintézeti Központ létrehozása. Írásos művei közül „A magyar állam pénzügyei a háború alatt” (1927) és a halála után megjelent „Közgazdaságtan” (1941) hatottak a leginkább kortársaira.

tisza kormány.png

Teleszky János a Tisza-kormány pénzügyminisztereként a parlamentben (jobbról a harmadik)

Teleszky János a kor megítélése szerint különc volt, elvonult, „exkluzív” életmódban élte le életét. „A zömök, szakállas ember, örök szivarjával, sztoikus nyugalmával, szerény, szinte kispolgári életmódjával” mindvégig agglegény maradt, a fennmaradt beszámolók szerint teljes jövedelmét családjára, rokonaira költötte. Teleszky minden energiáját szakmai munkájába fektette, nem véletlen, hogy kortársai a legnagyobb elismeréssel szóltak kimagasló szellemi képességei és eredményei kapcsán. Hegedűs Loránt – későbbi pénzügyminiszter –, aki negyven évig volt kollégája Teleszkynek a közgazdász zárkózottságában egy európai szintű, egyetemes gondolkodó sorsát láttatja. „Összes politikai közgazdászaink közül ő volt az első, aki a szabad kapitalizmusnak hibáit felismerte és épp a kapitalizmus érdekében is oly reformokat akart tenni, amelyek szerinte valamely megoldást hoztak volna egyrészt a parancsuralmak, másrészt a szabad kereskedelmi verseny hívei között.”

Teleszky János személyiségét legjobban önmaga tudja bemutatni. 1932-ben, a családja számára készített feljegyzésben így összegzi életét: „Életemben soha rosszat nem akartam, tudatosan rosszat nem tettem, teljesítettem azt, amiről úgy éreztem, hogy kötelességem; nem kutattam az élet célját, értelmét, amely véges emberi elme előtt kifürkészhetetlen — jót, rosszat, amit az élet nyújtott, úgy fogadtam, mint ahogy jött, mint szükségképpen adódott; segítettem, ahol tudtam, nem keseregtem azon, amit megváltoztatni nem állott módomban. S ha visszatekintek életem folyására — nem találok semmi megbánni valót. Nem, mintha nem tévedtem volna. Az emberi élet tele van tévedésekkel — de soha aljas szándékból nem tévedtem. A gondviselés különös kegye, ha valakinek olyan természetet adott, mint nekem, és ha életében, mint én, soha lelkierejét felülmúló megpróbáltatásoknak kitéve nem lett.”

bank gasse.png

Magyar delegátusok 1915-ben, Bécsben (a kapu alatt legbelül Teleszky János)


Teleszky János életmódját legendák övezték. Szabadidejében legtöbbször olvasott és tanult. Szerény agglegénylakásán „nemcsak a polcok roskadoztak a könyvek súlya alatt, hanem a szobák padlója is, mert Teleszky még az újságokat is összegyűjtötte, s azok szanaszét hevertek a földön az egész lakásban. Valóságos akrobata mutatvány volt Teleszky szobájában úgy eligazodni, hogy ne lépjen az ember az újságokra és könyvekre” – írja a az „Ujság” 1939-ben. „Gardróbja összesen három, vagy négy ruhás darabból állt, mert Teleszky úgy tartotta, hogy férfiembernek addig kell hordania ruháját, téli kalapját, amig el nem szakad. Erről a takarékosságról, amelyet lénye legjellemzőbb vonásának tartottak, sokat élcelődtek. Ez azonban nem volt a szokásos fösvénység, hanem egy olyan embernek az életfelfogása, aki a takarékosságban látta nemcsak az egyén, hanem társadalom biztonságának és boldogulásának alapját. Szokott mondása volt, hogy az anyagi sors — előre nem látott véletlenektől eltekintve — általában minden ember saját kezében fekszik.

- Aki minden hónapban húsz pengővel kevesebbet költ, mint amennyit keres — szokta mondani —, ritkán juthat bajba. Viszont, akt húsz pengővel többet költ, egészen biztosan bajba kerül."


Teleszky János úgy halt meg, ahogy élt, munka közben, a Magyar Általános Hitelbank palotájában kapott végzetes szívrohamot 1939. június 13-án. A korabeli újságcikkek beszámolói szerint azon a napon a megszokottól eltérően nem kopott, fekete ruhájában, hanem világosszürke öltönyben és fehér panama szalmakalapban érkezett.

Források:

Hegedűs Loránt: Teleszky János, Közgazdasági Szemle, 1939.

Grósz Emil: Teleszky János, Budapesti Szemle, 1940.

Ujság, 1939. június 14.

Tartalom hivatkozása

OTPédia (2020): Teleszky János, http://otpedia.hu/lexikon/arckepek/teleszky-janos/ Másolás mostani dátummal

Teleszky János
0