Az első történetünk Arankáról (72) szól, aki az 1970-es évek elején nehéz élethelyzetbe került. Miután elváltak férjével, egyedül maradt pár hónapos kislányával. Aranka dolgozott, gyermeket nevelt, segített édesanyjának. A sok teendő közepette a legnagyobb nehézség a mobilitás volt. A légvonalban közel eső bölcsőde tömegközlekedéssel fél óra utazást jelentett, nem beszélve a munkahelyre való bejutásról, a szülők látogatásáról. Aranka egy este megvilágosodott: autóra van szüksége. Mivel kevés magtakarított pénze volt, illetve a fizetése sem engedte meg az autóvásárlást, kitalálta, hogy ő nyerni fog egyet.

Aranka boldogul

Aranka nemcsak álmodozott a nyereményről, hanem tett is érte: minden megtakarítását egy 5000 Ft-os címletű gépkocsinyeremény-betétbe fektette. Az Aranka által felkeresett OTP fiókban arról tájékoztatták, hogy a száma abban a félévben még nem vesz részt a sorsoláson. Hősnőnk ezt kedvező jelnek tekintette, mert így a következő sorsolás a kislánya első születésnapjára esett. A féléves csúszás miatt arra is maradt ideje, hogy beiratkozzon egy autóvezető tanfolyamra. Mégiscsak el kell majd valahogy hozni azt az autót a Merkur telepről.

Eljött 1974 tele, a sorsolás napja, Aranka pedig az újságban megtalálta a nyertesek között a saját betétkönyvének sorszámát is. Persze ekkor egy kicsit elbizonytalanodott. Mi van, ha elírtak egy számot? De nem ez történt, a kismama hozzájutott egy Trabanthoz, és ezzel a vágyott mobilitáshoz – bár a vezetés, illetve a kerékcsere az elején még nem ment annyira jól.

Aranka duplázik

A nyeremény Trabant lassan három éves lett. Ebben az életkorban mindenki igyekezett lecserélni az autóját, mert akkoriban szinte az eredeti árán el lehetett adni. Aranka, aki idő közben másodszor is megházasodott, nevetve mondogatta a férjének, hogy ideje lenne egy új autót nyerniük. A régi szelvény megint szerencsés volt: Arankáék 1978-ban ismét a Merkur telepen voltak, ahol várta őket az új Trabant.

Éva: váratlan utazás

„Mit csinálnál, ha nyernél egy Trabantot?” – tette fel a kérdést Éva (69) bátyja 1983-ban, amikor hősnőnk hazatért egy nyaralásból. A kérdés elég költőinek hatott, bár Éva 1973 óta rendelkezett gépkocsinyeremény-betétkönyvvel. Egy ideig nagyon lelkes volt, hitt benne, hogy hamarosan nyerni fog, még el is nevezte a jövendőbeli nyereményautót Kis Hercegnek, de aztán leszokott az álmodozásról. „Októberben el tudnék utazni vele Svájcba” – felelte Éva könnyedén. „Hát akkor csomagolj!” – felelte Éva bátyja, és meglobogtatott egy újságot Éva orra előtt.

8 évig várt a Kis Herceg

Az történt, hogy amíg Éva nyaralni volt, a család kifestette szobáját, a festéshez pedig számos újságra volt szükség a parketta védelme érdekében. Ahogy szedték szét a napilapokat, az egyikben egy cikkre lettek figyelmesek, amely arról számolt be, milyen sokan vannak olyanok, akik nem veszik át az OTP-től a nyereményautót. Az újság le is hozta azokat a nyertes betétkönyv-sorszámokat, amikért nem jelentkeztek. Ott volt közöttük Éváé is, a Trabant kombi akkor már nyolc éve várta gazdáját.

Ekkor kezdődött Éva és a kocsi különleges kapcsolata. A szerencsés nyertest egy kollégája kísérte ki a Merkur telepre, mert akkor még nem rendelkezett megfelelő vezetési gyakorlattal. A munkatárs fedezte fel, hogy a kiutalt autó rendszámának első két betűje KH volt. „Nézd Éva, itt a Kis Herceg!”– mondta nevetve. Nem véletlen hát, hogy Éva nem nyereményként, hanem igazi társként emlékszik vissza a legendás Trabantra. Csak 12 évvel később adott túl rajta, de saját bevallása szerint sírt, amikor meg kellett válnia kétütemű társától. „Még 1983-ban, kezdő vezetőként simán elvitt a svájci konferenciára, és onnantól kezdve mindenben a segítségemre volt. Csak egyszer volt talán defektes egész életében” – idézi fel Éva a nyereményként kapott Kis Herceg alakját.