Ma sem túl jó ötlet bankcsőddel kapcsolatos rémhíreket terjeszteni nagy nyilvánosság előtt, de 1931-ben Kiskunfélegyházán ez valahogy mégis bejött egy férfinak, a 85 éves Szabó Bélának. Szabónak 150 ezer koronával tartozott a Félegyházi Takarékpénztár Rt., amit hiába követelt, ezért a férfi az egyik nap kiállt a város nagy piacterére azt kiabálva, hogy a pénzintézet, illetve ahogy helyben hívták, az öreg, fizetésképtelen.

A bejelentést követően „a kisgazdák, az iparosok, a tisztviselők, kereskedők megrohanták a takarékpénztárt és a betétjeiket követelték”, számolt be az esetről a Kis Újság. Az eset külön érdekessége, hogy Szabó előtte évtizedekig a Félegyházi Takarékpénztár Rt. igazgatóságának tagja volt.

Malacuk volt

A világválságban meggyengült bankrendszer amúgy nem volt fizetésképtelen, de azokban az években néhány ezer pengős nyereség mellett a félegyházi takarék osztalékot nem fizetett. A tömegjelenetek után Szabó a bankot, a bank Szabót perelte, utóbbitól 50 ezer pengő kártérítést követeltek. A bíróság végül a férfinak adott igazat, a takarékpénztárt pedig kötelezte, hogy a pénzt három részletben fizesse ki, hozta hírei között a Kis Újság egy helyen azzal a lipcsei bírósági tudósítással, ami a Reichstag felgyújtása után zajlott Marinus van der Lubbe ellen.

A Félegyházi Takarékpénztár Egyesületet 1869-ben, 40 000 osztrák értékű forint (80 ezer korona) részvénytőkével alapították. 1906-ban „amerikai módon” öt korona betét ellenében a bank házi takarékperselyeket bocsátott ki ügyfeleiknek. A perselynek az volt a különlegessége, hogy pénzt bele lehetett tenni, de ki nem, mivel nem tartozott hozzá kulcs. Ha a beledobált érmék miatt a persely megtelt, bevitték a bankba, ahol a kulcs volt, kivették a pénzt, és egy betétkönyvbe beleírták. Így igen jelentős vagyonocskát is össze lehetett gyűjteni, legalábbis ezt ígérte a takarékpénztár a Félegyházi Hírlap hirdetése szerint.

A takarékpénztár szépen gyarapodott, a pengő bevezetése előtt már 1 250 000 korona volt a részvénytőke, amit 100 000 pengőre konvertáltak át, majd 1943-ra ezt megduplázták. A forint korszak azonban gyorsan véget vetett a pénzintézet piaci működésének, mert a bankpiac rendezése keretében államosították.

A Félegyházi Takarékpénztár Rt. az Extrém részvények sorozatban megtalálható 1947. október 15.-i keltezésű 2000 koronás részvénye nemcsak önmagában értékes, hanem azért is különleges, mert nem a forintra való áttérés előtti pengős, hanem még annak az 1927-es bevezetése előtti koronás részvény. Tehát mintha kihagytak volna egy lépcsőfokot, a pengősítést. Miért?

A kedvező alkalomra vártak

A választ csak valószínűsíteni lehet. Amikor a korona névértékű részvényeket kicserélték az új fizetőeszközre, pengőre, voltak olyan cégek, amelyek a váltást elodázták, akár évtizedekig, akár végleg, vagy éppen a világháború végét kivárva. A háborúban azonban a harcok, illetve a szovjet hadsereg gazdasági tiszti bizottságainak ténykedése nyomán a részvényeknek nyomuk veszett. Amikor a hiányzó részvények pótlására az eredeti névértékben újra nyomtatták az értékpapírokat, a takarékpénztár azért az eredeti korona részvényeit nyomtatta, mert korábban azt nem konvertálták át pengőre.

A forint fizetőeszköz kibocsátását követően az alaptőkét újra megállapították, így az újonnan kibocsátott részvényeken a koronát átírták, ekkor már forintra.

Átváltások:

1 pengő = 12 500 papírkorona

1 aranykorona = 1,1585365 pengő

1 aranykorona = 14 481,70625 papírkorona