Trade export-import

A sorsjegyárusítás csak egy terület, ahol a bank éveken keresztül pozíciót tudott kiharcolni magának. Az 1910-ben alapított pénzintézet a két világháború között egy kreatív, vállalkozó kedvű pénzintézet benyomását keltette, pénzváltással, értékpapír ügyletekkel, exporttal és importtal foglalkozott.

A bankot 100 000 korona alaptőkével hozták létre, ami 1918-ban 500 000-re, majd 1920-ban újabb emeléssel már egymillió koronára nőtt. A fizetőeszköz pengőre cserélését egy újabb részvénykibocsátás előzte meg, de a pengő korszakban a bank részvénytőkéje 50 ezer pengő lett, amely 5000 darab 10 pengős részvényre oszlott. (1926 végén a heti átlagbér 40 pengő volt, 1 db élő tyúk 4 pengő 72 fillér, 1 kg sertéskaraj 3 pengő 30 fillér).

Az 1946. januárban kibocsátott újranyomtatott 10 pengős részvény így meglepőnek tűnik abban az évben, amikor a pengő történelmi csúcsot megdöntve teljesen elértéktelenedett (1946 januárjában 1 gramm törtarany 1 millió pengőt ért). A 10 pengős részvénynek ezért 1946-ban nem volt valóságos értéke, még a papír is többet ért, mint az értékpapír.

Itthon tartani a magyar találmányokat

A Magyar Nemzet 1946-ban arról írt, hogy a bank akkoriban magyar feltalálók szabadalmait támogatta, és segített a megvalósításukban, főleg közszükségleti cikkekkel kapcsolatban.

„Az új alakulás lehetővé kívánja tenni, hogy számtalan zseniális magyar feltaláló szabadalma, melyet eddig tőke hiányában külföldön voltak kénytelenek elkótyavetyélni, itthon maradjon és a magyar ipart és kereskedelmet táplálja.”

Beindult a sorsjegy

1925-ben nem fizetett osztalékot a bank, és ebben az évben hatalmas sorsjegy kampányt indított. Színész sorsjáték, nyugdíjintézetnek befolyó sorsjáték, autókiállításra vonatkozó sorsjáték: szinte semmit nem rendezhettek meg sorsjáték kampány nélkül. A sorsjegyekkel „autómobilt”, „motorbicikliket”, vagy éppen bundát lehetett nyerni.

A vállalkozás annyira bejöhetett, hogy 1926 októberében a Magyar Tőzsde Clubban a sorsjegyeket árusító bankárok, „akik ezt az üzletágat kultiválták” mozgalmat indítottak „oly célból, hogy a kibocsájtás alkalmával, az emiszsziót szolgáló feladatokat minél szakszerűbben és megbízhatóbban láthassák el. E célból egyesülés mellett döntöttek”. Az egyesület egyik alelnöke Mehler Gusztáv, az Értékforgalmi Bank Rt. vezérigazgatója lett, írta a Magyar Hírlap.

Fontos lett a keresztény pedigré

A bankot számos végelszámolás mögött is megtalálhatjuk, a megszerzett porcelántárgyak, csillárok, képek, háztartási cikkek értékesítésére szinte folyamatosan ügynököket toboroztak, a világválság után pedig ingatlanok értékesítésébe kezdtek. Ingatlanirodát is működtettek, ahol luxuslakásokat, és egész bérházakat kínáltak eladásra.

„Gazdasági helyzetünk szomorú tükörképe a sok sok veszteséges mérleg, sajnos a nagyok sem alkotnak kivételt” – írta Az Est 193. június 23-án, aznap amikor az Értékforgalmi Bank 23 520 pengős veszteséggel zárta mérlegét.

1940-re megváltozott a világ, egy január 6-i hirdetésben már hangsúlyosan keresztény ügynököket keresett a bank. 1947 második felében is szerepel még a bank, amit társaihoz hasonlóan 1948-ban államosítottak.