Az OTP extrém értékpapír gyűjteményében található egy 1974-es amerikai részvény, az Anacoda vállalat papírja. Az Anaconda akkoriban a világ egyik legnagyobb bányavállalata volt, Chilétől kezdve a leggazdagabb amerikai rézlelőhelyekig szinte minden az ő kezükben volt. Amíg azonban ide jutott, azt csalással, tőzsdei machinációkkal, vesztegetéssel, hazugsággal, sőt gyilkosságokkal érte el.

Irány a vadnyugat

A vállalat megalapítása Marcus Daly nevéhez fűződik. A kalandos életű Daly 1841-ben Írországban született, és csak 15 éves volt, amikor Amerikába emigrált. Nem sokkal később Kaliforniába ment és különféle bányákban helyezkedett el, ahol az évek során autodidakta módon kitanulta a mesterséget.

Az aranyláz tombolt, Daly pedig felfigyelt arra, hogy az arany és az ezüst mellett egyéb ásványi anyagok is vannak, amire a többiek nem fordítottak figyelmet. Mint például a rézre. Daly külső segítséggel megvásárolt néhány kiürülő ezüstbányát. Ezek között volt a montanai Butte melletti Anaconda is, ami később a bányabirodalom központjává vált. Daly szénnel is foglalkozott, fűrésztelepeket is üzemeltetett, de a leginkább a réz üzlet jött be neki, amikor felfedezte a montanai rézlelőhelyeket.

A bánya mellé Daly olvasztóüzemet épített, és pár év alatt milliomos lett, a cég pedig 1895-re a világ legnagyobb rézgyártójává vált. A réz a századfordulón a villamosítás miatt az egyik legkeresettebb árucikk lett, így nem meglepő, hogy a vállalkozás környékén felbukkantak a Rothschildok, Rockefellerek, illetve a Standard Oil.

Pórázon tartva

A cég az állam legnagyobb munkaadójaként hatalmas befolyásra tett szert. Szinte mindenkit megvásároltak, akire szükségük volt: politikusok, újságírók dolgoztak a cég érdekében. A jelenség annyira elharapózott, hogy még nevet is adtak neki: ők lettek a rézgallérosok.

A cég csak maga közel fél tucat újságot adott ki az államban. A lapok a legmodernebb technológiával készültek, holott csak pár ezer példányról volt szó. A sajtó bármiről írhatott, kivéve a negatív dolgokat a cégről.

A bánya mellett egy város nőtt ki a semmiből. Anaconda város gyors növekedésnek indult, hatalmas gyárkémények, szállodák épültek, könyvtár, színház és parkok tették élhetőbbé a várost, majd a cég vezetői a fejükbe vették, hogy a városból fővárost csinálnak.

A sötétség kora

A bányavállalat minden befolyását bevetette, a lapok súlyosan egyoldalú cikkeket közöltek, de az 1894-es népszavazáson a lakosság inkább Helenára szavazott, ami ma is Montana állam központja. Ez a kudarc azonban csak még kegyetlenebbé tette a társaság vezetőit, akik 1903-ban például úgy gyakoroltak nyomást a helyi törvényhozásra, hogy 15 ezer munkást elbocsátottak.

A népszavazás eredményéből talán kikövetkeztethető, hogy a helyiek nem szerették a mindent kígyóként körbefonó bányavállalatot, ami nem ismert határokat. Ha valamelyik területre fájt a foguk, erőszakkal kisajátítottak földeket, elzavarták az ott élőket, akik nem számíthattak segítségre sem. Amikor Frank Little például szakszervezetet akart létrehozni a bányászoknak, ismeretlenek agyonverték, és az esetet soha nem vizsgálta ki senki.

Rézből arany korszak

Daly halála után a cég vezetői tőzsdei manipulációkkal a kisrészvényeseket kiszorították úgy, hogy hatalmas mennyiségű vállalati papírral árasztották el a piacot, amitől az értékpapír ára lement, ők pedig ezen a nyomott értéken az egészet felvásárolták. A kisbefektetők csődbe mentek, a cég pedig tovább gazdagodott.

Az aranykorszak a húszas évek végéig tartott, amikor a réz iránti kereslet megcsappant. A mesterségesen manipulált részvények miatt előbb a New York-i tőzsde zuhant be, majd mindez egy későbbi vizsgálat szerint hozzájárult a Nagy Gazdasági Világválsághoz kibontakozásához.

Ugyanez a szenátusi vizsgálat azt is megállapította, hogy az Anaconda ezekkel a machinációkkal a történelem addigi legnagyobb csalását követte el.

Dél-Amerika: csak a pénz számít

Az Anaconda Amerikán kívül is terjeszkedett. 1914-ben Mexikóban majd Chilében is bányákat nyitott, ahol a munkakörülmények embertelenek voltak, de a cég elégedett lehetett: a jobb években évi 21%-os tiszta nyereséget ért el. Az Anaconda történetét számos könyv és film is feldolgozta, a híres forradalmárról, Che Guerráról készült A motoros naplója című filmben például a főszereplő társaival elrettenve nézik a bányában dolgozó kétségbeesett és nyomorgó chileieket.

A 2. világháború után csökkent a réz iránti kereslet, az Anaconda pedig bővítette portfólióját, és más ásványi anyagokra is átállt, miközben a világ egyik legnagyobb bányavállalatává nőtte ki magát. Ennek az újabb felívelésnek a chilei politikai változások tettek pontot a végére.

Véget ért a rémálom

Az új szocialista kormány az Anaconda bányáit államosította, amire válaszul az Egyesült Államokban levő chilei számlákat zároltatták. Két évvel később véres katonai puccs vetett véget a chilei szocializmusnak, a vállalatot pedig az új kormány 250 millió dollárral kárpótolta.

Ez azonban már nem tudta megmenti a vállalatot, amely pár évvel később beolvadt a Atlantic Richfield Company-ba, és megszűnt létezni. A cég öröksége azonban ma is megtalálható Montanában: letarolt erdők, közel 6,5 ​​billió gallon (1 gallon 4,5 liter) mérgező iszap valamint egy szellemváros emlékeztet a múltra, ami Anacondából maradt.