A mondás, miszerint „úgy jó az élet, ha zajlik” arról árulkodik, hogy szeretjük, ha izgalmas dolgok történnek velünk. Ugyanakkor egy kereskedelmi bank esetében talán ez épp fordítva van, minél unalmasabb az élete, annál hosszabb és biztonságosabb a működése. Jó példa erre az Egyesült Királyság egyik legrégebbi kereskedelmi hitelintézetének, a Barings Banknak története, amely szó szerint kalandfilmbe illő fordulatokat vett a történelem során, viszont a bank ma már nem létezik.
Profitcápák
A Barings Bankot 1762-ben alapította Sir Francis Baring, aki prosperáló gyapjúkereskedelmi tevékenységét egészítette ki pénzügyi szolgáltatásokkal. A bank nem volt kispályás, kereskedelmi kapcsolatai révén hamarosan az Egyesült Államokban és Hollandiában is kirendeltséget nyitott. A Baring testvérek nem sokat foglalkoztak etikai kérdésekkel, a bank beszállt a rabszolga-kereskedelembe, sőt az angol nemzeti érdekek sem hatották meg a pénzintézet vezetőségét. 1802-ben Franciaország és az Egyesült Államok a Barings Bankon keresztül bonyolította le Louisiana állam értékesítését, amelynek révén Napóleon anyagi forrást kapott az Anglia elleni háborúhoz.
A globalizáció élharcosa
A Barings Bankban úgy tűnik, hagyománnyá vált a hazárd kockázatvállalás. Az 1880-as években a globalizálódó világgazdaság, és az akkor nagyon olcsón elérhető hitelek arra vezették az angol bankokat, hogy külföldön keressenek jövedelmező befektetési lehetőségeket. Az egyik nagy felfedezés Dél-Amerika volt, ezen belül pedig Argentína és Uruguay lett a favorit, az angol tőkebefektetések fele ide került. A Barings volt a legmohóbb, a bank az argentin föld- és közműprojektekbe, vízügyi és vasúti infrastruktúrafejlesztésbe fektetett egyre többet, míg végül a hitelintézet portfóliójában lévő hitelek háromnegyede argentin és uruguayi lett. 1889-ban megtörtént a fordulat, a dél-amerikai papírok ára zuhanni kezdett, a Bank of England nyolc hónap alatt a 2,5%-os kamatlábat 6%-ra emelte, Argentína államcsődöt jelentett, a Barings birtokában lévő részvények értéke pedig sok esetben 50%-ot zuhant.
A világ első pénzügyi mentőcsomagja
1890-ben a Barings első – de mint azt látni fogjuk, nem utolsó alkalommal a szakadék szélére került és a Bank of England segítségét kérte. Mivel a Barings Bank „túl nagy volt a bukáshoz” (a királyi család is itt tartotta pénzét) ekkor született meg a történelem első mentőcsomagja. A Bank of England jelentős hitelt adott a Barings-nek, a meglévő pénzügyi eszközöket pedig felosztották „életképes” és „mérgező” eszközökre. Az életképes csomagot a bank részvénytársaságként kezelte tovább, a mérgező darabokat pedig a Bank of England kezelte. Mivel a Barings válsága az egész angol, sőt valamilyen mértékben a nemzetközi pénzrendszerre is kihatott, létrejött egy úgynevezett Barings Garanciaalap, amely a kormány jóváhagyásával a legjelentősebb brit kereskedelmi bankokat tömörítette. Az első mentőcsomag sikeresen működött 1895-re a Baring Brothers & Co megmenekült az összeomlástól. A sorsától azonban nem, kerek 100 év múlva már nem volt ilyen szerencséje.
Pillangó effektus
Nick Leeson egy watfordi külvárosi középosztálybeli családba született 1967-ben. A nyolcvanas évektől különböző bankoknál dolgozott, aztán 1989-ben fordulópont jött el az életében, amikor felvették a Barings Bankhoz, amely talán még ma is működne, ha a nagyra hivatott, ambiciózus fiatalember nem jut ennyire gyorsan előre a ranglétrán. 1992-ben a Barings Bank Szingapúrban létrehozta a Future és Options nevű ágát, Leesont pedig a Szingapúri Monetáris Tőzsde (SIMEX) határidős piacainak új műveleti főnökévé nevezték ki.
Magának tartotta a hátát
Leeson akkora autonómiát élvezett, hogy ő egyedül felügyelte saját magát, miközben az ellenőrzéseket kiiktatták a rendszerből. Derivatív ügyletekért és azok elszámolásáért is ő felelt.
Leeson munkába állásának az első évében tízmillió font profitot termelt a banknak, ami a Barings teljes nyerségének a 10 százalékát jelentette. Ő lett a sztár, és a profitból is megkapta a részét bónuszként, amiből jachtot vett és egy hatalmas villát bérelt a feleségével, aki szintén a Baringsnek dolgozott ezidőtájt.
Az első veszteségeit Leeson igyekezett eltitkolni, és a sokat mondó Error Account 88888 nevű számlán rejtette el az anyabank elől. Leeson agresszív hazárdjátékba kezdett, és mintha rulettezne, a veszteségeit dupla vagy semmi alapon igyekezett visszaszerezni egyre nagyobb tétekben.
Filmvászonra való
Minden etikai és törvényes határt áthágott a még akkor mindig csak 25 éves férfi, akinek az egója abban a macsó kereskedési környezetben nem bírta volna el, ha kiderül, hogy mekkorát hibázott. Mindehhez hihetetlen magas fokú stressz társult, amit a kudarctól és a megalázástól való félelem fokozott. Akár az őrületig. Ez tényleg nem túlzás. Láthattuk Ewan Mcgregorral a főszerepben, miután mozifilm is készült a történetből, Rogue Trader, magyarul Csődtömeg címmel került mozikba.
Leeson elvesztette az irányítást, de még akkor sem volt hajlandó segítséget kérni. 1993 végén a veszteségek meghaladták a 23 millió fontot, 1994 végére elérte a 208 millió fontot. Leeson újabbat emelt, és a Nikkei határidős ügyleteire kezdett fogadni. Eközben a főnökeinek a korábbi évek eredményeit tízszeresen meghaladó profitról számolt be.
Előtte a földrengés
1995 januárjára a veszteségek akkora mértéket öltöttek, hogy “február 23-áig egymaga 7 milliárd dollár értékben vásárolt határidős részvényindexet, és 20 milliárd dollár értékben adott el határidős kötvény kontraktusokat”. Leesont azonban a szerencséje is teljesen elhagyta, amikor január 17-én a kobei földrengés a Nikkei tőzsdét is földbe állította. Ekkor Leeson vesztesége 827 millió font volt. Ennyi pénze nem volt a banknak, több volt, mint a teljes tőke és tartalékalap.
Utána az özönvíz
A Barings Bank egy története során második, ezúttal sikertelen mentőkísérlet után 1995 februárjában csődöt jelentett, majd a holland ING bank pedig jelképes egy fontért megvásárolta. A bankcsődben elveszett az angol királynő számláján lévő pénz is a lapok szerint. Leeson korábbi kollégái közül pedig sokan elvesztették állásukat, csak Szingapúrban 1200 embertől váltak meg.
Sajnálom
Leeson a feleségével elmenekült Szingapúrból, és Frankfurton keresztül megpróbált Londonba utazni. Németországban a rendőrök a repülőről szállították le és tartóztatták le a férfit, akit készek voltak kiadni Szingapúrnak. Leeson összesen kilenc hónapig küzdött a kiadatás ellen, de hiába. A nyomozás során rengeteg hozzá köthető privát számlát is találtak, a Szingapúri Kerületi Bíróság pedig bűnösnek mondta ki, és hat és fél éves börtönbüntetésre ítélte.
Túltélte a bankot
Leeson négy év múlva szabadult betegségre hivatkozva. Időközben a felesége elvált tőle, a férfi pedig a szabadulása után az írországi Galwayben telepedett le, ahol újraházasodott és két fia született. Leeson mostanában abból él, hogy néha meghívásunkat fogad el és előadásokat tart.
Szerző:
OTPédia
Forrás:
Asha Banerjee: The First Modern Bailout: The Barings Crisis of 1890 and the Bank of England, Guardian: How rogue trader Nick Leeson broke the bank, Ethicsunwrapped: The Collapse of Barings Bank, Britannica: Bankruptcy of Barings Bank, Investopedia: How Did Nick Leeson Contribute to the Fall of Barings Bank?, Korn Ferry: Barings Bank Disaster, Cultura.hu: A Barings ügyek hatása
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0