Hogyan történhetett meg, hogy a világ népessége szinte az egyik pillanatról a másikra a harmadára, felére csökkent? A 14. században olyan súlyos csapást szenvedett el az emberi civilizáció, amit elképzelni is nehéz.

Az 1200-as évek az emberiség valódi aranykorát jelentette, a mezőgazdaság virágzott, Európa, Kína és India népessége évszázadok óta meredeken emelkedett. Kínában 200 év alatt megduplázódott a lakosságszám, Franciaország és Itália északi részein pedig a jelenlegihez hasonlóan alakult a népsűrűség.

Ember embernek

Az első sokkot a mongolok vérengzései jelentették, csak ők tízmillió embert gyilkoltak meg, főleg Kínában. De mi történt Európában, ami ezt a súlyos katasztrófát okozta?

Európában a 14. század első felétől az élelmiszertermelésben jelentkeztek gondok, és egyre gyakoribbá vált az éhezés. A pestis az 1340-es években érkezett meg Ázsiából és közel 25 millió ember halálát okozta a 70 milliós kontinensen.

A 14. században erős államok híján az észak-itáliai városállamok bankjai és kereskedői uralták Európát. A világ pénzügyi központja, a korabeli New York, Firenze volt, míg a kereskedelmi központ, a 20. századi London, Velence volt. Ezeknek a szabad kereskedelemben és szabad vállalkozásban utazó városoknak a hatalma azonban jóval tovább terjedt, mint a mai központoké.

A velencei kalmár

Velence igazi egyeduralkodó volt. Flottája a teljes a Földközi-tengeri kereskedelmet uralta, rabszolgákkal kereskedett, kapcsolatai révén pedig még a mongol kánnal is kapcsolatban állt. Befolyása alatt tartotta a firenzei bankokat is, rajtuk keresztül pedig uralták az európai piacokat, és övék voltak Európa legerősebb valutái is, a velencei dukát és a firenzei aranyforint.

A firenzei bankok képviselői minden jelentősebb városban ott voltak, és óriási hiteleket nyújtottak az uralkodóknak. Mivel az egyáz tiltotta az uzsorát, a bankárok cserébe fizetési ígérvényeket állíttattak ki, illetve olyan brutális szerződéseket kötöttek, amelyek révén majdnem minden uralkodói bevétel felett ők rendelkeztek.

Monopóliumot szereztek a legfontosabb termékekre, gyapjú, só, fém, gabona, amiket hatalmas haszonnal adtak tovább, alkalmasint pedig, hogy az árakat felverjék, visszafogták a termelést.

Bankot robbantottak

A bankok ténykedései hatással voltak a Párizs környéki Champagne vásárokra is. Az egész Európában kedvelt piacokon hatalmas mennyiségben cserélt gazdát gyapjú, fém, faáru, mezőgazdasági és ruházati termék, amik mérsékelt, de biztos nyereséget biztosítottak a kereskedőknek.

A velencei és firenzei bankárok és kereskedők azonban nagy összegű hitelekkel és keletről importált luxusáruval jelentek meg ezeken a piacokon, amik felett hamarosan átvették az irányítást, a vásárok hanyatlását okozva. Mindennek tetejébe a velencei kereskedők annyi ezüstöt exportáltak keletre, hogy az ezüstön nyugvó európai készpénzrendszer is megroggyant.

Az itáliai kereskedők és bankárok olyan ügyleteket hoztak tető alá, amelyek jelentősen meghaladták az európai gazdaság fejlődésének ütemét, miközben a valóságos árukereskedelem csökkent. Csökkent az európai termelés is, de a hitelügyletek tovább folytatódtak.

Pénzügyi buborék

A destruktív és spekulatív hitelpolitika, a kereskedelmi machinációk a 13. század végétől hatalmas buborékot hoztak létre, ami évtizedekig növekedett, a pénzügyi összeomlás végül az 1340-es években be is következett.

Az igazi csapást a bankokra az Anglia és Franciaország között, az 1330-as évek végén kitört százéves háború jelentette. A franciák a firenzei ügynököket letartóztatták, és csak jelentős összegű “kölcsönök” fejében engedték el őket, míg Angliában III. Eduard angol király beszüntette a kölcsönök visszafizetését.

Isteni színjáték

Az itáliai bankok egymás után jelentettek csődöt. A legnagyobbak, a Peruzzi 1343-ban, a Bardi 1345-ben. Leállt a hitelezés, majd az európai kereskedelem is.

Az 1330-as évektől megváltozott az időjárás is, ami hatalmas károkat okozott a mezőgazdaságban. Fagy, esők, szárazság felváltva tették tönkre a termést, emiatt pedig egyre gyakoribbá vált az éhezés a kontinensen, ahol teljes régiók néptelenedtek el. Az éhezés és az Ázsiából átterjedő bubó- és a tüdőpestis a lakosság lélekszámát a harmadára, sok helyen a felére csökkentette. Európa összeomlott.

És még nem volt vége. 1342 nyarán bekövetkezett Közép-Európa történelmének legnagyobb áradása is. A Szent Mária Magdolna napi árvíz a betakarítások előtt öntötte el a földeket, újabb tömeges éhezést eredményezve. Kiöntött a Rajna, a Mosel, a Majna, Duna, Weser, Werra, Unstrut, az Elba, a Moldva és azok mellékfolyói, számos város, Köln, Mainz, Frankfurt, Würzburg, Regensburg, Passau és Bécs súlyos károkat szenvedett, és több ezren vízbe fulladtak.

Mit tehettek volna?

Velence és a befolyása alatt álló bankok behálózták Európát, hatalmuk megtartása érdekében attól sem riadtak vissza, hogy beavatkozzanak egyes államok politikájába megakadályozva a mai értelemben vett modern államok létrejöttét, ezzel közvetlenül is felelősek voltak abban a humanitárius katasztrófában, ami az 1340-es évekre kialakult Európában.

Befolyásukat arra használták, hogy minél nagyobb profitot érjenek el, miközben ezektől az országoktól és uralkodóktól a szabad cselekvés lehetőségét elvették.

A csőd ezért teljesen felkészületlenül érte ezeket az uralkodókat.

Az egyházak fennen azt hirdették, hogy a rengeteg csapás isten büntetése, az emberek pedig legyengülve és beletörődve várták a halált.

Állami feladatok

1400 után az uralkodók az itáliai bankárok ellen fordultak, 1401-ben Márton aragóniai király kiűzte őket Spanyolországból, 1403-ban, Angliában IV. Henrik megtiltotta nekik, hogy bármilyen profitra szert tegyenek, 1409-ben Flandriában genovai bankárokat börtönöztek be, majd elűzték őket, 1410-ben pedig Párizsból kellett minden itáliai bankárnak távoznia.

Az erős államok csak a reneszánsznak köszönhetően alakultak ki, Franciaországban XI. Lajos alatt, aki erős független országot hozott létre, kikötőket, utakat fejlesztett és a városokat támogatta. Angliában VII. Henrik alatt, Spanyolországban pedig II. Ferdinánd és Izabella királysága idején erősödött meg az állam.