Csaknem 150 évvel ezelőtt, 1873-ban idilli viszonyok uralkodtak az Osztrák-Magyar Monarchiában. A két ország kapcsolatában új fejezetet nyitó 1867-es kiegyezés után a gazdaság és az ipar szárnyalt. A császári főváros, Bécs pedig éppen pompás világkiállításnak adott otthont. Aztán 1873. május 9-én a bécsi tőzsde összeomlott, majd a pesti tőzsde is bezuhant, a válság pedig egész Európára kiterjedt.

A Gründerzeit az oka mindennek?

Az 1867-es kiegyezés után, a Gründerzeit időszakában Magyarországon hatalmas befektetési, beruházási kedv bontakozott ki, ehhez pedig a gazdasági körülmények is kedvezőek voltak. Az építkezések felfutása, a vállalat- és bankalapítási láz a külföldi tőkét is Magyarországra vonzotta, amely így tovább növelte a gründolások – vagyis a részvénytársaság-alapítások – számát. A kortársak nem kis büszkeséggel állapították meg, hogy „nemzetgazdaságunk igen örvendetes fejlődésnek indult, s a fejlődés erőteljes, fel nem tartóztatható és gyors”.

Az első figyelmeztető jel az 1869-es tőzsde- és hitelválság volt. Ezen azonban a gazdaság hamar túllépett, a vállalkozási kedv pedig minden korábbinál jobban fellendült. 1867 és 1873 között 552 új pénzintézetet alapítottak, 170 új ipari részvénytársaságot hoztak létre, és több mint 4000 kilométer új vasútvonalat építettek. A városokban a jelzáloghitelekre alapozva építési láz bontakozott ki, amely az ingatlan és a telekárak gyors emelkedéséhez vezetett, és 1873-ra ingatlanbuborékot hozott létre.

Elszabadultak a jelzáloghitelek

1873 májusára a jelzáloghitelek összege megnyolcszorozódott a hét évvel korábbihoz képest, miközben komoly kockázatot jelentett, hogy az új bankok többségének nem volt jelentős tőkéje, tartaléka. A "fekete pénteknek" nevezett 1873. május 9-i tőzsdepánik váratlanul érte a befektetőket, akik közül sokan egyik napról a másikra földönfutóvá váltak. Kockázatos üzletekből származó mesés vagyonok lettek hirtelen semmivé.

Pedig az összeomlásra figyelmeztetett az 1869-es tőzsde- és hitelválság mellett az is, hogy az 1870-es években az Amerikai Egyesült Államokból beáramló gabona és takarmány erősen lenyomta az európai árakat. A gondokat tetézte, hogy az 1872-1873-as magyarországi kolerajárvány megtizedelte a lakosságot, emiatt a fogyasztás visszaesett, a beruházások pedig lelassultak. Ráadásul 1873-ban az európai iparban már a túltermelés jelei is mutatkoztak.

Magyarországot sújtotta leginkább

A bécsi és a pesti tőzsdepánik nyomán a külföldi befektetők elvitték a pénzüket, a bankok egymás után mondták fel a korábbi hiteleiket, a vállalatok pedig sorra váltak fizetésképtelenné, magukkal rántva a hitelezőiket is. A pánikot követően 50 bank megbukott, az ipari cégek közül 64 csődbe ment. Visszaestek az állami beruházások, a vasútépítések és a városok fejlesztése is. Mindenki futott a befektetése, a pénze után, ez pedig még a tőkeerős, jól menő vállalkozásokat is megrendítette.

Magyarországon a tőzsdepánikot követő pénzügyi válságon úgy próbáltak enyhíteni, hogy létrehozták a Magyar Hitelsegélyegyletet. Ez kölcsönökkel igyekezett segíteni a bajba jutott vállalkozásokat, ám a magas kamatok miatt ez nem volt jó megoldás. Az 1873-as az első világháború kirobbanását megelőző időszak legpusztítóbb gazdasági válsága volt, amely egész Európát sújtotta. Ám mivel a gründolási láz az Osztrák-Magyar Monarchiában volt a legnagyobb, itt is okozta a legtöbb bajt; a legmélyebb válság Magyarországon volt.