Lehetetlen lenne felsorolni, mi mindent építettek sorsjegy-bevételekből. A Han-dinasztia idején a kínai nagy falat, Franciaországban a spanyol örökösödési háborút finanszírozták vele. Sorsjegy-bevételből Amerikában kolóniák épültek, és sorsjegyek árából épült a Yale Egyetem is.

Ellesték a játékot

Sorsolásról már a Bibliában írnak, az Iliászban pedig sorsolással döntöttek arról, ki milyen rajthelyről induljon a Trójai háborút lezáró versenyen. Ezek a sorsolások a kiszámíthatatlanság izgalmát hozzák, de távol vannak a nyereményre épített szisztémától.

A Római Birodalomban a város felújítására fordították a bevételt, de főleg előkelőségek vacsoráinak központi eseménye maradt a sorsjáték, amivel az ajándékozást tették izgalmassá. Ezer évvel később az itáliai városállamokban árú sorsjátékok terjedtek el, miután egy-egy kereskedő a nyakán maradt árútól úgy szabadult meg, hogy olcsón, számozott papírjegyeket értékesített, amiket kihúzva, kisorsolta a nyertest.

Az európai sorsjáték központja a Németalföld volt, ahova távoli országokból zarándokoltak vállalkozók, hogy megtanulják a játék csínyját-bínyját.

Nevek és számok

A kezdetleges sorsjáték egyszerűen nézett ki: a sorsjegyvásárlók nevét berakták egy kosárba. Innen kihúztak egy nevet, majd egy másik kalapból egy nyereményt. Ha nagyon sok sorsjegyet értékesítettek, előfordult, hogy a húzások több hétig is eltartottak. Ez változott meg egy holland szabadalommal a 18. században: a sorsjegyeket az áruk szerint osztályokra osztották, “az egyes osztályok nyereménye előre meghatározott összegű volt”.

A célokból úgy tűnik, hogy általában közösségi, jótékonysági cél miatt tartottak sorsjegyhúzást. Hollandiában árvaház, öregek otthona épült a befolyt összegből, Hamburgban viszont egy új börtön építésére gyűjtöttek az első sorsjátékon 1614-ben.

Minden szent

A sorsjátékok legnépszerűbb nyereménye viszont a pénz lett. Franciaországban az első három sorsjáték érdektelenségbe fulladt, de XIV. Lajos a saját kezébe vette az ügyet. Szó szerint a saját kezébe. Udvaroncai között 3000 sorsjegyet osztott szét, de a főnyereményt, 100 ezer livre-t ő maga nyerte. Hogy a kínos helyzet, vagy a a királyi nagylelkűség diktálta-e, nem tudni, de a nyereményt visszaadta, és az így a következő sorsjáték alapját növelte.

A piacok rendszeres szereplői a sorsjegy kereskedők voltak, akiket az állam csak azután kezdett üldözni, hogy felismerte a sorsjegyekben lévő pénzügyi potenciált. Meglepő módon az egyház általános szigorúsága ellenére nem tiltotta a sorshúzást, sőt profitált belőle. Templomokat, templomtornyokat építettek, újítottak fel, Hollandiában pedig a nyeremények között megjelent a bűnbocsánat.

Az állam közbelép

Az állami sorsjátékot Franciaországban 1756-ban vezették be, ahova a velencei inkvizíció elől menekülő Casanova menekült, aki meggyőzte a francia kormányt, hogy egy katonai iskola építésének költségeit sorsjátékkal biztosítsa. A projekt sikeres lett, Casanova pedig részesedést kapott.

Angliában számos intézmény, például a British Museum is az állami sorsjátéknak köszönheti létét: erődítmények, kikötők épültek a semmiből, sőt a londoni víz- és csatornahálózatra is sorsjegyekből jött össze a szükséges összeg.

Az Osztrák-Magyar Monarchiában nem sok figyelmet fordítottak a sorsjegyekre, II. Rudolf egyszerűen betiltotta, majd a 18. században Mária Terézia állami monopóliummá tette. Magyarországon csak osztrák sorsjegyek és szám lutri volt forgalomban. A 19. században egyre több jótékonysági sorsjátékot tartottak például ávízkárosultaknak, vagy falusi iskoláknak eszközökre. A Pesti Jótékony Nőegylet és a Vakok Intézete is sorsjáték-bevételből jutott ingatlanhoz.

Ráéreztek itthon is

A Budapesti Takarékpénztár 1895-ben egy próba osztálysorsolást tartott, aminek a bevétele a millenniumi kiállításra ment el. A sorsolásnak olyan sikere volt, hogy két évvel később bevezették az osztálysorsjátékot, amire egy magyar és egy strasbourgi cég kapott koncessziót húsz évre úgy, hogy minden második sorsjegy nyer.

1917-ben a magyar állam saját kézbe vette a sorsjáték működtetését. A rendszer 1950-ben szűnt meg, majd néhány év múlva az autónyeremény-betétkönyvek sorsolásával tért vissza.