(A cikk a Múlt-Kor Történelmi Magazinnal együttműködésben készült.)

A rossz válást finanszírozd jó házassággal!

A római kor sztárszónoka, befolyásos politikusa, a konzuli rangig emelkedő Cicero karrierje mögött is ott állt egy asszony. A jómódú családból származó Terentiát, a korban bevett szokás szerint érdekből vette feleségül Cicero 27 éves korában. A feleség miután elvesztette édesapját, hatalmas vagyont örökölt, ami nagyon jó hátszelet biztosított Cicero előmenetele számára. A házasság 30 éven át harmonikusan működött, majd mikor már senki nem számított rá, Cicero váratlanul elhagyta az asszonyt annak „árulása” miatt. Hogy ez pontosan mit jelentett, hűtlenséget vagy politikai árulást, senki nem tudta meg. Mindenesetre a politikusnak a válás után vissza kellett fizetnie Terentia vagyonát, ami számos történész szerint arra sarkalta az ekkor már idős államférfit, hogy egy újabb, immáron Publiliával kötött frigyből származó bevétel segítségével oldja meg a válás utáni pénzzavart.

Olyan férjet válassz, aki mellett királynő lehetsz!

A középkorban egy nemes leány kezének elnyerése egy kisebb ország meghódítását jelenthette. Franciaországban, a 12. században a király vazallusai kiskirályként uralkodtak hatalmas birtokaik felett. Egy ilyen úr volt X. Vilmos herceg, akinek egyetlen örököse lánya, Aquitániai Eleonórára volt. Az apa, hogy biztosítsa lánya jövőjét, a királyt bízta meg azzal, házasítsa ki a hatalmas vagyont és földet öröklő kislányt. A király, VI. Lajos a herceg halála után nem minden érdek nélkül azt megoldást választotta, hogy az árvává lett Eleonórát saját fiához adta feleségül. Hamarosan ő is távozott az élők sorából, így fia királlyá, Eleonóra pedig francia királynővé lett. Mivel a frigyből nem született fiúgyermek, a házasságöt 15 év múlva felbontották, de a földjei feletti rendelkezési jogot visszaszerző Aquitániai Eleonórá továbbra is vonzó menyasszonyjelölt maradt a pénz- és földéhes nemesek körében. Elég volt csak füttyentenie, és házassági ajánlatát Henrik, Normandia hercege boldogan elfogadta. Hogy Eleonóra mekkora áldás volt második férje számára talán az mutatja legjobban, hogy az aquitániai birtokokkal megerősödött Henrik két év múlva Anglia királya lett, Eleonóra pedig ismét királynő.

A szerencsés párválasztás maga a szabadság!

I. Jakab skót királyt fiatalkorában komoly megpróbáltatások érték, menekülnie kellett hazájából, majd angol kalózok fogságába esett, amiknek következtében 18 évet volt kénytelen az angol király, IV. Henrik házifogságában tölteni. A váltságdíj magas volt, Skóciából nem jött segítség, mert az országot irányító régens Jakab ellenlábasa volt, de a szerelem, illetve a házasság valóságos „szabaduló kártyát” adott a fiatal király kezébe. A mennyasszonyt Beaufort Johannának hívták, és 10 ezer márkás hozományával már együtt volt a szabadulást jelentő váltságdíj.

Lányos apák, figyelem!

Azok az uralkodók, akiknek örököse lány volt, nemcsak a férjjelöltek vagyoni státuszára, hanem a házasság politikai következményeire is tekintettel kellett lenniük. Luxemburgi Zsigmond korán elvesztett fiú gyermekét, így a király örököse lánya, Erzsébet lett. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy Erzsébet jövendőbelije idővel jogot formálhatott a magyar trónra a maga vagy leszármazottjai számára. Zsigmond nem teketóriázott, a kétéves Erzsébetet eljegyezte az akkor 14 éves Habsburg Alberttel, majd tíz évre rá az esküvőt is megtartották. Zsigmond első felesége, Anjou Mária ténylegesen uralkodó királynőként uralkodott Magyarországon, ami precedenst teremtett Erzsébet „fiúsítására”. Zsigmond azonban nem bízta a véletlenre, még Erzsébet születése előtt megegyezett IV. Alberttel, Erzsébet apósával, hogy fiúörökös nélküli haláluk esetén megöröklik egymás trónját. A szerződés és az Erzsébettel való házassága révén Habsburg Albert így akadálytalanul a magyar trónra ülhetett Zsigmond 1437-es halála után.

Már elköltöttük a hozományod, válassz másik férjet a családból!

Anglia és az Aragóniai ház szövetségét – ahogy a korban az szokás volt – házassággal pecsételték meg a felek. A 15 éves Aragóniai Katalin 1501 őszén, az oltár elé járult VII. Henrik angol király fiával, Artúr walesi herceggel. A spanyol király a lányával 200 ezer dukátot ígért az újdonsült férj számára, amelynek felét a ceremónia után nem sokkal át is adták az angoloknak. Azonban a házasság szomorú véget ért, Artúr pár hónappal később váratlanul meghalt. VII. Henriket fia elvesztésén kívül az is nyomasztotta, hogy a hozománynak „helye volt” a költségvetésben, márpedig a házassági szerződés alapján az angol udvarnak vissza kellett volna „utalnia” a hozományt a spanyoloknak, miközben a felét még meg sem kapták. VII. Henrik elkerülendő a csődöt azt is felvetette, hogy elhalt fia helyett ő maga lép be a házasságba. Önfeláldozó tervét a lány szülei visszautasították mondván, Katalinnak van apja. Viszont kisöccse úgy látszik nem volt, mert az angolok az akkor 10 éves yorki herceget delegálták a házasságba. A spanyolok szerettek volna kihátrálni a nászból, hét évig húzódott a menyegző szervezése, de végül Aragóniai Katalin 1509-ben Anglia királynője lett, és nem mellesleg elnyerte „VIII. Henrik első felesége” címét is, mivel a 17 éves kamaszférj nem más volt, mint a későbbi házasság- és véres váláshalmozó király.

Ez a nő mindent visz!

Valószínűleg a „történelem legértékesebb menyasszonya” képzeletbeli díját egy portugál hercegnő kapta volna. A boldog és gazdag vőlegény pedig ismét csak angol volt. Bragança Katalin, a független Portugáliát megteremtő IV. János király lánya volt és 1662 májusában ment feleségül II. Károly angol királyhoz. Katalin nagyjából 300 ezer font sterling (kétmillió portugál korona) készpénz mellett a ma Marokkóhoz tartozó Tangert, továbbá az indiai Bombay-t (ma: Mumbai), illetve a Brazíliára és Portugál Kelet-Indiára vonatkozó kereskedelmi jogokat vitte a házasságba. A frigy tulajdonképpen új világokba való szabad belépést jelentett az angoloknak, a király Bombay-t bérbe adta a Brit Kelet-Indiai Társaságnak, így indulhatott el az indai angol kolonizáció, amely 1947-ig meghatározta a szubkontinens történelmét.

Drágám, mielőtt komoly döntést hozunk, tisztázzunk néhány fontos kérdést!

A mi időnkben is sokak számára fontos szempont, hogy módos emberrel kössék össze az életüket, de ennek ellenére a hozomány intézménye napjainkra sokat veszített társadalmi jelentőségéből. Persze extrém házassági szerződésekre még mindig felkapjuk a fejünket. A modern időkben is találunk ilyen eseteket, az egyik legismertebb talán a világhírű amerikai színésznő Grace Kelly és III. Rainier monacói herceg házassági megállapodása volt. Az 1956 áprilisában megkötött nászt egy romantikusnak nehezen nevezhető egyeztetési folyamat előzte meg. Ennek kezdeményezője a herceg volt, aki két feltételt szabott a házasság megkötésére. Egyrészt bizonyítékot akart arra vonatkozóan, hogy a színésznő termékeny, tehát utódokat szül majd a hercegség számára. Másrészt kétmillió (mai értéken nagyjából 22 millió) dollárt kért hozományként. A viszonylag alacsonyabb sorból származó Grace Kelly számára – aki saját bevallása szerint nem akart öregedő színésznő lenni Hollywoodban – nagyon fontos lehetett ez a lehetőség, mert mindkét kívánságát teljesítette a hercegnek. A kétmillió dollár egyik felét, a színésznő örökségét, gazdag gyáros apja adta, a másodikat pedig Grace maga. A modern kor szimbóluma is lehetne ez a házasság: a polgári származású színésznő minden jövendőbeli vagyonát és megtakarítását odaadta azért, hogy hercegnő lehessen.