Pénzügyminiszter is lehetett volna a két világháború között, Heller Farkas mégis megmaradt egyetemi tanárnak. A közgazdaságtan és a pénzügypolitika iránti érdeklődése több tucat tudományos munka megírására motiválta, melyek közök több ma is alapmű a közgazdaságtan oktatásában.

Maradt a katedránál

Heller Farkas értelmiségi családban született Budapesten 1877. május 9-én. Budapesten államtudományi doktori végzettséget szerzett. 1898-tól közigazgatási, államigazgatási területen dolgozott, ahol a miniszteri titkári beosztásig vitte. Azonban tudományos érdeklődése, kutatásai inkább a közgazdaságtan és a pénzügypolitika felé vonzották.

1907-től a Műegyetemen tanított 1948-ig, mint a nemzetgazdaságtan és a pénzügytan egyetemi tanára. 1934-ben az egyetem Közgazdaságtudományi Karának dékánja lett. Az első világháború után felajánlották neki a pénzügyminiszteri tárcát, ám azt nem vállalta el, inkább megmaradt az egyetemi katedránál. Nem véletlen, a korabeli beszámolók szerint Heller Farkas rendkívül jó előadó volt, a legszárazabb témakörökben is le tudta kötni hallgatóságát.

Oktató munkája mellett különböző egyetemi tisztségeket töltött be. 1934-1935 között a Közgazdaságtudományi Kar dékánja, majd 1945-1946 között az egyetem rektora volt. 1920-tól a Szent István Akadémia rendes tagja, 1921-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1934-től rendes tagja volt. 1931. február 23-án tudományos és oktatói tevékenysége elismeréseként az elsők között Corvin-koszorúval tüntették ki, ami a korszak egyik legrangosabb állami kitüntetése volt.

Téziseit ma is tanítják

Első jelentősebb tudományos munkája 1904-ben jelent meg a határhaszon-elméletről. Ennek lényege, hogy a végső fogyasztásra kerülő termék árát a fogyasztók egyéni hasznossági értékítélete befolyásolja. Heller Farkas élete során csaknem 30 magyar és idegen nyelvű közgazdasági művet írt. Ezek jelentős tudományos eredményt képviseltek a közgazdasági elméletek fejlődése, az elméleti és az alkalmazott közgazdaságtudomány, a pénzügy politika és a gazdaságpolitika különböző területein. Legjelentősebb tudományos eredményeit az árelmélet és az ökonometria területén érte el. 1908-tól 1918-ig a Magyar Társadalomtudományi Szemle társszerkesztője, majd szerkesztője, 1925-1949 között a Közgazdasági Szemle szerkesztője, 1935-től 1944-ig az Értekezések a nemzetgazdaságtan és a statisztika köréből című kötetsorozat szerkesztője volt.

Számos tudományos társaság megbecsült tagjaként tevékenykedett: 1911-től a Magyar Társadalomtudományi Egyesület titkára, majd 1933-tól a Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöke, 1926-1951 között a Magyar Közgazdasági Társaság és 1936-1944 között az Árvizsgáló Bizottság alelnöke volt.