Krausz Simon (1876-1938) a dualizmus és a két világháború közötti időszak egyik legismertebb, "bohém bankára" volt, akit vakmerő ügyletei miatt a pesti tőzsde Napóleonjának is nevezték, irigyei pedig szerencselovagnak tartották.
Krausz Simon egy szénüzlet-tulajdonos fiaként született Budapesten 1876. június 11-én. Elvégezte a Budapesti Kereskedelmi Akadémiát, majd Bettelheim Mórral közösen 1900-ban megalapította a negyedszázadon keresztül működő magánbankházukat.
Vakmerő húzásokkal gazdagodott
Vagyonát viszonylag fiatalon, a harmincas éveire megalapozta, gyakran vakmerő tőzsdei ügyletekkel. Rendkívül merész, kockázatos, hazardírozó tőzsdei üzletkötései révén híressé és hírhedtté vált. Többször is előfordult, hogy pár nap alatt meggazdagodott, vagy éppen elszegényedett.
Élete során négyszer ment csődbe, de ebből háromszor talpra állt. Szívesen és gyakran vett részt vállalatok alapításában, így lett 1912-ben a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára egyik létrehozója, és ezzel egy új gyógyszergyártási irány, a kémiai vegyületekre épülő gyógyszergyártás egyik hazai megalapozója.
Bikaviadalokat rendezett a Városligetben
A nevéhez fűződik egy igazán különleges vállalkozás is. 1904-ben úgy gondolta, vonzó turisztikai látványosság lenne bikaviadalokat rendezni a fejlődő Városligetben, ezért az állatkerti tó körül három szintes, villanyvilágításos arénát építettek, ám a vállalkozás nem aratott sikert, néhány előadás után csődbe ment.
Megalapította az IBUSZ-t
Krausz Simon az elsők között ismerte fel az idegenforgalom jelentőségét, önálló üzletággá fejlődését. Tulajdonosa lett a budapesti fogaskerekűnek, egy balatoni jachtépítő cégnek, illetve szállodát építtetett a Tátrában. Egyik alapítója, és 1916-tól egy évtizeden keresztül elnöke volt az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt.-nek (IBUSZ).
Sokoldalú tehetség
Tehetségét nemcsak a tőzsdén, hanem a bankszektorban is kamatoztatta. 1913-tól négy éven keresztül az Angol-Magyar Bank - majd Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. - vezérigazgatója, 1918-tól 1923-ig elnöke, 1929-től haláláig a Magyar Bankárok Egyesületének az elnöke volt. Bankári tevékenysége mellett gazdasági szervezetekben is fontos tisztségeket töltött be. Igazgatósági taggá választották a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében, és a Budapesti Közúti Vaspálya Társaságban is .
Még életében, 1937-ben megjelent emlékiratában (Egy magyar bankár élettörténete) hiteles képet festett a budapesti tőzsde, a magyar bankszakma akkori viszonyairól. Tőzsdei és bankári tevékenysége az 1920-as évektől a megváltozott pénzügyi keretekhez egyre nehezebben alkalmazkodott, tőzsdei akciói is mind kevesebb sikert hoztak. Így lassan-lassan kiszorult a magyar pénzügyi élet első vonalából. Budapesten hunyt el 1938. augusztus 18-án.
Szerző:
OTPédia
Források:
Dr. Botos János történész