Popovics Sándornak (1862-1935) a Magyar Nemzeti Bank első elnökeként jelentős szerepe volt a gazdasági világválság által megtépázott pénz, a korona stabilizálásában, majd az új fizetőeszköz, a pengő bevezetésében is.

A századelő pénzügyi zsenije

Popovics Sándor hivatalnokcsaládban született Pesten 1862. október 22-én. Jogászként végzett, majd a Pénzügyminisztériumban vállalt munkát 1884-ben. 1890-től miniszteri tanácsos, 1892-ben a minisztérium kormánybiztos-helyettese, 1903 májusától már államtitkár, és a Monarchia egyik legfontosabb gazdasági intézménye, az Osztrák-Magyar Bank felsővezetője, kormánybiztosa volt. 1906 áprilisától három évig politikai államtitkárként a Pénzügyminisztérium egyik vezetője lett. 1909-től csaknem 10 éven át az Osztrák-Magyar Bank kormányzója, egyúttal a főrendiház tagja volt.

Rövid ideig, 1918. február 11-től október 31-ig pénzügyminiszterként dolgozott, majd az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását és annak következményeit látva egy időre visszavonult a politikai és a pénzügyi pályától. Pénzügyi szakértőként azonban aktív maradt: részt vett 1920-ban, az I. világháborút lezáró béketárgyalások előkészítésében, majd a világháború utáni Európa gazdaságának helyreállítását célzó brüsszeli gazdasági konferencián.

A jegybank elődjét is vezette

A magyar jegybank közvetlen előzményeként működő Magyar királyi Állami Jegyintézet elnöke volt 1923 szeptemberéig, majd tevékeny részese volt a Magyar Nemzeti Bank megalapításának. Fontos szerepet töltött be a monarchia felbomlása után a gazdasági és pénzügyi kérdések rendezéséről szóló egyeztetésekben az osztrák állammal. A Magyar Nemzeti Bank, amelynek Popovics Sándor lett az első elnöke, 1924. június 24-én kezdte meg működését. Ebben az időben közgazdasági elméleti munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia tagjává is választották.

A Magyar Nemzeti Bank elnökeként Popovics Sándor meghatározó szerepet játszott a korona stabilitásának megteremtésében, a pengő gyors bevezetésében, az ország hitelképességének a helyreállításában, az 1931-ben kirobbant pénzügyi válság leküzdésében, majd a pengő stabilitásának megőrzésében. Jó kapcsolatot ápolt Bethlen István miniszterelnökkel, tanácsai hozzájárultak a bethleni konszolidáció sikeréhez. Ekkoriban írt közgazdasági munkái a pénz értékállóságával, és az első világháború alatti sorsával foglalkoztak.

1935. január 6-án súlyos betegsége miatt lemondott a Magyar Nemzeti Bank elnöki tisztségéről - néhány hónappal később, április 15-én elhunyt.