A békekölcsön a II. világháború után, a Rákosi-korszak idején létezett sajátos megtakarítási lehetőség volt. Pontosabban nem csak lehetőség, hiszen az állam elvárta, hogy minden dolgozó állampolgár évente körülbelül az egyhavi fizetésének megfelelő összegért jegyezzen békekölcsönt. Klasszikus kölcsön volt, hiszen kamat járt érte, ám nem az emberek profitálták ebből a legtöbbet. De mi oka volt az '50-es években az államnak arra, hogy ilyen kényszerítő eszközökkel vonja el a lakossági jövedelmek, megtakarítások egy jelentős részét? A válasz: a szovjet mintára tervezett erőteljes iparosításhoz szükséges forrás előteremtése, a rossz gazdasági körülmények és az a cél, hogy a lakosságnak ne nagyon legyen félretett pénze, amit úgysem tudna elkölteni, hiszen áru- és szolgáltatáshiány volt ekkor jellemző. Egyfajta különadóként működött tehát a békekölcsön.