Budapest egyik büszkesége a Gerbeaud-palota, ami Pest legjobb szabójának és az első magyar banknak köszönheti létét.

A pesti német nyelvű vicc szerint négy szabónak köszönhetjük Budapest egyik leghíresebb épületét. Egy szabónak, aki ruhát szabott, egy bőrkereskedőnek, aki bőrt, egy sebésznek, aki embereket, és egy banknak, amely részvényszelvényeket szabdalt és vágott. Ők négyen változtatták meg a mai Vörösmarty tér arculatát. Pedig nem ez volt a terv.

Budapest folyamatosan változik, most éppen Dél-Buda és Dél-Pest esik át jelentős átalakuláson, 170 éve pedig éppen az első modern városfejlesztést készítették elő. Pesten a fő téma a Duna szabályozása volt, és ezzel összefüggésben elkezdték megépíteni a rakpartot. Többek között a Lánchíd alatti alagút földjével töltötték fel a területet, házhelyeket alakítottak ki, amiket értékesíteni kezdtek. A bevételből kellett megépíteni a körutakat.

Összeadta a polgárság

Nagyon sok pénzre volt szükség, amit helyben kellett valahogy összeszedni, mert ahogy a parlamentben például Simonyi Ernő képviselő kerek-perec kijelentette, a körút megépítésének ügyét nem tekinti országos érdeknek.

Ekkoriban épült az akadémia is közadakozásból, majd megépült az Akadémia utcai házsor is. A várt érdeklődés a Duna-parti telkekért azonban elmaradt, a módos építtetők Pest belsőbb részei felé fordultak, hogy ott emeljenek palotákat.

Mint például a mai Vörösmarty-téren. Akkori nevén a Színház-tér egy szabálytalan alakú tér volt, amelynek természetes folytatása a mai József Nádor tér lett volna, ha a kettő között nem áll az útban a Harmincadhivatal háza. Az egyemeletes épület a háromszögletű kertjével “belekönyökölt” a Harmincad utcába.

A középkor vége

1764-ben itt működött a Pesti Sóhivatal, majd 1782-től a vámhivatal költözött be pár évre. Az épület az évek alatt lerobbant, a telekre pedig egyre több lett az érdeklődő: Széchenyi István áruházzá alakította volna, később pedig a Nemzeti Casinót szerette volna odaköltöztetni. Pest város tanácsa az új városházát szerette volna odaépíteni, József nádor meg az egészet le szerette volna bontani.

Az ötvenes évekre már olyan rozoga lett a Harmincad-ház, hogy muszáj volt lebontani. 1859-ben így alkalom nyílt a József Nádor tér és a Színház tér egyesítésére. A város azonban nem élt a lehetőséggel. A telket négy részre osztották, és a cikk elején említett “szabómestereknek” eladták. A bevételből épülhetett meg az új palotákkal szemben a Vigadó.

Podmaniczky Frigyes szerint az ország legjobb szabómestere, a német származású Eisele Antal és Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezetője Gottgeb Antal építőmestert bízta meg, a terveket pedig Pest város építőmestere, Hild József készítette.

Mi legyen a térrel?

A négyemeletes, több belsőudvaros, reneszánsz stílusú palota pár Duna felőli oldalán épült meg a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza, a másik oldalán Eisele Antal számára bérház épült. A teret befoglaló homlokzatot úgy alakították ki, hogy a tér egységes északi falaként emelkedjenek.

A négy telek eladása körül nem csitultak a viták. Az 1871. évi városszabályozási tervben arra tettek javaslatot, hogy a teret sajátítsák ki, az épületeket pedig bontsák le, hogy így egyesítsék a József Nádor teret a mai Vörösmarty térrel. Ez a javaslat lekerült az asztalról, ahogy a Közmunkatanácsé is, ami arról szólt, hogy az egész teret építsék be.

Megjelent a mignon

Kugler Henrik cukrászmester 1861-ben alapított itt cukrászdát, majd meghívta magához a későbbi névadót, Gerbeaud Emilt. A svájci cukrász 1892-ben vásárolta meg az egész épületet Eisele Antaltól és a kereskedelmi banktól. Lyka bőrkereskedő a négy telek északi részén lévő házát később a Pesti Hazai Első Takarékpénztár vásárolta meg, Kovács- Sebestyén professzor egykori házába pedig évekkel később a Shell-kőolaj cég költözött be.

Gerbeaud halála után a cukrászda töretlenül népszerű maradt. Miután 1948–ben államosították, a Gerbeaud-örökösök pert indítottak névbitorlás miatt, amit meg is nyertek. Ezért a hely 1984-ig Vörösmarty cukrászdaként működött, amikor visszakapta a Gerbeaud nevet.

Az épület nagy része állami irodaházként funkcionált, majd a rendszerváltás után hosszúra nyúlt privatizáció után egy német vállalkozáshoz került, ami felújíttatta és modernizálta a cukrászdát. Ma a cukrászdán kívül étterem, sörház és több rendezvényterem is található benne.