A pesti megyeháza udvarában kezdte, majd hamar költöznie kellett az első magyar banknak. Az Első Hazai Pesti Takarékpénztár pár évtizeddel később az egyik legnagyobb házépítő lett.

Ha Fáy András ma élne, milliós követőtábora lenne a Facebookon. A reformkor legaktívabb tagja véleményvezérként folyamatosan ötletelt, javaslatokat fogalmazott meg, könyvet írt, és kitalálta az első magyar pénzintézetet is.

Megpörgették a szerencsekereket

Az első pesti bankot reformkori lendülettel a Pest megyei várgyűlés 1839-ben szavazta meg, majd nagylelkűen, ingyen helyet is biztosított számára. A pesti első takarékpénztár a vármegye épületében kezdett működni, pontosabban a “megyeház teljes felépüléséig, ideiglenesen annak udvarában, a terem alatti kapunál”.

Amikor a megyeháza keskeny, földszinti szobáját kinőtték, ahol “hetenkint három napon: kedden, pénteken és szombaton délelőtti 9-től 12-ig, délután 3-től 6-ig, szombaton délután télen 7-ig, nyáron 5-tőI 8-ig” voltak nyitva, két nagyobb szobát kaptak, amiknek már előszobája is volt.

Kinőtték a szobákat

A pénzintézet, amelynek ekkoriban már több mint hatszáz részvényese volt, 1844-ben részvénytársasággá alakult. A gyors növekedés miatt azonban egyre több helyiségre lett szükség, ezért három évvel később újabb költözésről szavazhatott a közgyűlés.

A pénzintézet egy bizottságot jelölt ki, amely több pesti ingatlan közül az akkori “egyetem- és zöldkert-utczában, a későbbi Reáliskola, ma pedig Reáltanoda utcában fekvő, két egyemeletes házzal beépített telket találta a legmegfelelőbbnek”.

Bár költségvetés is készült, de a költözést megszakította az 1848–49-es szabadságharc.

Tíz év múlva viszont ismét felgyorsultak az események, előbb egy új telekrészt vásároltak, majd pályázatot írtak ki a saroktelek beépítésére. 1866-ban a közgyűlés Ybl Miklóst bízta meg a tervezéssel, aki nem sokkal előtte a Budai Takarékpénztárnak tervezte meg a város első terméskőből épült székházát.

Neoreneszánsz és klasszicizmus

Ybl egy neoreneszánsz épületet tervezett a Reáltanoda utca és a Károlyi utca sarkán lévő telekre, amelynek földszintjén a pénztár, az emeleten polgári lakások voltak. Ybl 1887-ben az udvari hivatali szárnyat emeletráépítéssel bővítette.

A ma is álló, kővel borított épület legjellemzőbb része a saroktorony. A Károlyi utcai homlokzatban háromhajós, toszkán-dór oszlopokkal tagolt, keresztboltozatos kapualj található, a reáltanodai szakaszon üzletbejáratok valamint a hátsó, kiszolgáló bejárat nyílik.

A belső udvarra egy díszes kapun keresztül lehet bejutni. Az udvar teljesen szimmetrikus. “Öt oldalról a háromemeletes egykori lakóépület függőfolyosós homlokzatai határolják. A hatodik oldalon az egykori takarékpénztár kétemeletes homlokzata látható”.

A nagy házalakítás

Belül “különösen értékes a saroktorony mögött kialakított, nagy átmérőjű, öntöttvas szerkezetű, íves karú lépcső, amely egyedülállóan elegáns megoldású”. Az épületet a rendszerváltás után a Mérték Stúdió tervei alapján állították helyre.

Az első pesti takarékpénztár első 50 évéről szóló tanulmány szerint az egyesület “régi elve, hogy fiókot lehetőleg csak a saját házában rendezzen be”. Ennek megfelelően a század vége felé működő 12 fiókjából 10 saját házban, kettő bérelt helyiségben működött, és még 1915-ben is székházat építtetett. Ebben az évben a Reáltanoda utcai épületét le akarták bontani, de erre szerencsére nem került sor.

Az erősen megrongálódott székház 1948 után a Fővárosi Vízművek székháza lett, a felújítás óta ma is irodaházként működik.