Csak azt hisszük, hogy tudjuk!

Kinek jobban, kinek kevésbé, de a pénz életünk meghatározó eleme. A jelenlegi történészi kutatások alapján a mai pénzhez leginkább hasonlító fizetőeszköz Lüdiából származik, és körülbelül 2700 éves. Ugyanakkor látni kell, hogy az az igény, és az az eszköz, aminek megoldására Krőzus király (Kroiszosz) nemesfém tartalmú pénz veretett, már jóval korábban is megvolt. A pénz ugyanis antropológiai adottságunk. Ez azt jelenti, hogy a Földön minden emberi kultúra megalkotta a maga fizetőeszközét. Vagyis a pénz az emberi civilizáció történetéről is szól, arról az egyre gyorsuló gazdasági, technológiai fejlődésről, ami napjainkban is zajlik.

Mikortól van egyáltalán pénz?

Nem egyszerű megmondani, mikor bukkant fel először az emberiség történetében a pénz. Attól függ, mit tekintünk pénznek? Ez már-már filozófiai kérdésnek tűnik, pedig nem az. A pénz rengeteg definíciója közül célszerű talán a legpraktikusabból kiindulni. A pénz az az eszköz, amivel árukat lehet vásárolni, de jó arra is, hogy félrerakjuk, felhalmozzuk, emellett adósságkiegyenlítésére is szolgál, továbbá értékmérő vagy árképző funkciónak is megfelel, mert kifejezhető vele minden áru, szolgáltatás értéke. Bár ma már a pénz mind a négy fenti funkciónak megfelel, de ez nem mindig volt így a történelem során.

Az első pénz az árupénz volt

A pénz kialakulásához a termelés fejlődésén, a felesleg kialakulásán, és a kibontakozó árucserén keresztül vezetett az út. Valójában a felesleg volt az első áru. A felhalmozott felesleget az emberek el tudták cserélni olyan javakra, amikre szükségük volt, de nem voltak képesek azt előállítani. Ez a cserekereskedelem, ami tulajdonképpen napjainkban is használt és elfogadott módszer. Úgy hívjuk, barter. Ebben az esetben az áruk helyet cserélnek egymással és nincs szükség pénzmozgásra.

Az emberi civilizáció, az árutermelés fejlődése miatt egy idő után a cserekereskedelem már nem volt fenntartható elszámolási forma, ráadásul gyakran nehézkes volt a csereérték meghatározása is.

Az árupénz ugyanolyan árucikk volt, mint a többi, de bizonyos képességei kiemelték a többi közül. Mik voltak ezek a képességek? Fontos, hogy ritka, ezért mindenki számára keresett áruról volt szó. Ezen kívül nem volt romlékony, az elszámolást segítendő lehetett osztani vagy darabolni, így végül akár szabványosított értékmérőként is lehetett használni. Ilyen árupénz volt a só, a fűszerek, a szarvasmarha, a ritka kagylók vagy kövek. Az árupénzek közül azonban a történelem során kiemelkedtek és egyeduralkodókká váltak a nemesfémek.

A pénz, mint nemesfém

A nemesfémek sikere abban keresendő, hogy fizikai tulajdonságaik tökéletesen lefedik az árupénzzel szemben támasztott igényeket. A nemesfém ritka, kis mennyiségben is értékes, megszerzéséhez komoly munkabefektetés szükséges. Először a természetben található formájában használták, a folyókból mosták ki őket, de később megnyíltak a nemesfém bányák, a kohókban pedig az olvasztott fémből nemesfém súlymértékek készültek. Ezek elterjedésével kialakult az a képlet, amit a pénz kapcsán ma is ismerünk. Minden termék értéke kifejezhető lett nemesfém-súlymértékkel, ami azt is jelentette, hogy nemesfém birtokában tulajdonképpen bármilyen áruhoz hozzájuthattunk.

A pénzérmék korszaka

A fejlődés azonban nem állt meg. A termelőképesség és a kereskedelem fellendülésével a nemesfém súlymértékek, az állandó méricskélés, a nemesfém mozgatása sem volt már praktikus. Ebben a helyzetben a nemesfém tartalmú pénzérme komoly innovációt jelentett. Ennek első, jelenleg ismert formája a már említett 2700 éves lüdiai pénz. A vert pénzérme a kibocsátó által garantált nemesfémtartalommal rendelkezett, és nem mellesleg elfért egy tenyérben. A megoldás sikerét mutatja, hogy a nemesfém pénzérme évezredeken keresztül tulajdonképpen maga volt „a” pénz. Ha csak általános iskolai tanulmányainkra gondolunk, láthatjuk, az ókori birodalmakkal kezdődően, Szent István ezüst- és aranypénzétől, a Monarchia aranykoronáján át ezüst és arany pénzérmékkel van kirakva a történelem útja.

Ami még a nemesfémet is kikezdi

Ugyanakkor, ha most kinyitjuk a pénztárcánkat és beletekintünk, nagy valószínűséggel nikkel pénzérméket, bankjegyeket és persze bankkártyát találunk.

Már az eddigiekből is látható volt, hogy a pénz változását, fejlődési lépéseit mindig valamilyen igény kényszerítette ki. Szakszóval ezt pénzigénynek nevezzük. Olyan erős igény ez, amely végül a nemesfémeket is kiszorította a „pénzből”. A piacra egyre több áru került, egyre többen, és egyre többet kereskedtek, egyre több föld és más ingóság cserélt gazdát. Könnyű belátni, ha minden ügylethez nemesfém pénzre van szükség, akkor egy idő után a nemesfémkészlet kevés lesz, lelassul és ellehetetlenül a gazdaság.

Nemesfém helyett papír anyag?

A nemesfémek leváltása természetesen nem egyik napról a másikra történt. Először egy olyan eszköz jelent meg, amely szándéka szerint helyettesíteni akarta a nemesfémet. Úgy is nevezzük ezeket az eszközöket, hogy pénzhelyettesítők. Ilyen volt a kereskedelmi váltó, amelynek segítségével a gazdasági tranzakciók tulajdonképpen időhöz jutottak, a nemesfém alapú pénznek nem kellett rendelkezésre állnia az üzlet megkötésének pillanatában. A váltó kiállításával az adós szigorú feltételek mellett kötelezte magát arra, hogy a vásárlás, kölcsön révén fennálló adósságát adott időn belül törleszti a hitelezővel szemben. Mivel az adós a váltó, azaz a papír ellenében kötelezte magát a pénz átadására, az ilyen váltók maguk is pénzként tudtak működni a hitelező kezében. A hiteles kereskedelmi váltót a hitelező beválthatta bankban, vagy felhasználhatta más üzleti tranzakció során.

A kereskedelmi váltók pénzszerűségét tehát az adós garantálta, ami értelemszerűen bizonyos kockázatot jelentett, hiszen nem minden adós tudott fizetni a váltó lejártakor. De mi van akkor, ha a váltó beválthatóságát, nemesfém-fedezetét egy erre szakosodott bankár garantálja? Ez sokkal megnyugtatóbb, nem? Ezt az eszközt hívjuk bankár váltónak. Na és mi van akkor, ha a bankár váltóról levesszük az esedékesség dátumát, és bármikor beválthatóvá tesszük? Jó ötlet, megérkeztünk a mai bankjegyhez. A bankjegyek megjelenése és elterjedése valódi megoldást adott a fokozódó pénzigényre. Civilizációs jelentőségük képletesen szólva a lüdiai pénzérmével azonos.

A termelt pénztől a teremtettig

A gazdasági fejlődés megugrásával a bankjegyhasználat szinte kizárólagossá vált az egész világon. A bankjegyek értékét még sokáig a nemesfémre válthatóságuk, azaz fedezetük garantálta. A nemesfémek közül elsőként az ezüst veszítette el pénz jellegét, azaz már fizikai pénzként, érmeformában sem használták, és fizetőeszköz fedezeteként sem szolgált. Az arany egy ideig még megmaradt fedezetnek, de szerepe egyre inkább háttérbe szorult, érme helyett ismét rúd lett belőle, így költözött be a trezorokba. Hétköznapi értelemben a pénzt már a bankjegy jelentette. A 20. században aztán az arany először jogilag, majd gyakorlatilag is elszakad a pénztől, többé már nem fedezete a bankjegyeknek.

A pénzteremtés korszaka

Ha figyelmesen olvastuk a pénz történetét, feltűnhet: azzal, hogy az arany és a pénz útjai elválnak egymástól, az árupénz fogalma is megszűnt. Mit jelent ez? Mi a pénz ma, és hogyan keletkezik? Az árupénz világával szemben a pénzt ma már nem bányásszák, azaz nem termelik, hanem könyvelési művelettel teremtik. Új pénz általában hitelként jön létre. A bank ebben az esetben egyszerűen pénzt teremt az üzleti vagy személyes célok számára, elhelyezi ezt az ügyfél számláján, ami onnantól kezdve szabadon felhasználható. Természetesen az ügyfélnek ezt vissza is kell fizetni.

A bank csak a pénzteremtés, azaz a hitelnyújtás kamataira jogosult, amikor a felvett hitelt visszafizeti az ügyfél, a teremtett pénz megsemmisül.

A pénzteremtés intézménye ma a bank: a jegybank és a kereskedelmi bankok. A pénzteremtést a piac pénzigénye határozza meg. A jegybank a piac egészére tekint, célja, hogy biztosítsa a gazdaság stabil működését, azaz a kereskedelmi bankokon keresztül pénzt teremt a gazdaság számára. A jegybank szabályozza a hitelrendszert, a bankjegy-kibocsátást, illetve a „bankok bankjaként” vezeti a kereskedelmi bankok számláit. A kereskedelmi bankok pedig magán és céges ügyfelek számára hitelt, azaz pénzt teremtenek.

A pénz fedezete, értéke az ember gazdasági termelőképességéhez és az államok gazdasági teremtőképességéhez kapcsolódik. A pénz mindezek mellett fizikailag is folyamatosan változik. Egyre kevésbé készpénzt vagy bankjegyet értünk alatta, sokkal inkább a számlákon megjelenő számlapénzt, amely fizikai formában már nem létező pénz, csak elektronikusan, a bankszámlán van jelen, mintegy virtuális, de valós értékkel bíró pénzként.