(A cikk a Múlt-Kor Történelmi Magazinnal együttműködésben készült.)

Krőzus ilyennek látta

A pénzérmék megjelenése a pénzfejlődés történetének fontos állomását jelentették. A jelenlegi ismereteink alapján az első nemesfémérme a kisázsiai Lüdiában, Kroiszosz, azaz Krőzus király udvarában készült a Kr. e. 6 században. A király által vert pénzérme jelentősége abban állt, hogy meghatározott mennyiségű aranyat tartalmazott. A garancia erre pedig az volt, hogy az érmén a király, illetve Lydia hatalmát jelképező oroszlán és bikafej, a másik oldalon pedig a király pecsétje, mint biztosíték volt látható. A pénzérmék kialakítása ugyanezt az elvet követte az ókorban, sőt sok országban egészen napjainkig, a kibocsátó, azaz az uralkodó arcmása került rá a nemesfém fizetési eszközre.

A bankjegyeken és papírpénzeken megjelenő arcképek története némileg eltér a pénzérméktől. Az első bankjegyeken a címletek nem voltak feltüntetve, az előre legyártott blankettára kézzel vezették fel az értéküket, a hitelességről pedig sok esetben előre nyomtatott grafikai elemek, az uralkodói névjel, illetve a pecsét gondoskodott.

Ezek a bankjegyek ezzel együtt sokkal inkább hivatalos papírhoz hasonlítottak, mint a mai pénzekhez.

Az első királyportrét tartalmazó bankjegyet 1727-ben adták ki Skóciában, II. György király arcmásával. Az uralkodó portréja nem a bankjegy tekintélyét volt hivatott növelni, hanem a hamisítás lehetőségét kívánták csökkenteni ezzel.

Papírpénz vagy körözési leírás?

A francia forradalom során az állam, a frissen elkobzott egyházi vagyon terhére úgynevezett asszignátákat bocsátottak ki. Ezek eredeti funkciója kötvény volt, de az állam hamarosan pénzként kezdte használni ezeket, ami gyors inflációhoz vezetett. Az asszignáták egyik típusán XVI. Lajos király portréja szerepelt. Nem is akárhogyan! Vagy a Bourbon uralkodó profilja volt túlságosan jellegzetes, vagy a papírpénz ábrázolta túl pontosan Lajost, de amikor a király 1791 júniusában megkísérelt megszökni párizsi letartóztatásából, egy vidéki postamester az asszignátán található kép alapján felismerte az uralkodót és meg is akadályozta a szökést.

Legjobb védekezés a meztelenség

A 19. század során egyre általánosabbá váló emberábrázolások is a hamisítok munkáját kívánták megnehezíteni. Ezek az allegorikus alakok, amelyek az nemzet vagy birodalom eszményképét ábrázolták, általában ruhátlanul jelentek meg a bankjegyeken, és bár sokak számára ismert volt az antik emberábrázolás eme bevett formája, mégis kissé meglepőnek hatottak a bankjegyeken megjelenő pucér alakok a kor szigorú erkölcseinek ismeretében. Látni kell azonban, hogy az aktok praktikus okokból jelentek meg a bankjegyeken, nagyobb technikai kihívások elé állították a hamisítókat, mivel a rézből készült nyomólemezek felhasználásával kifejezetten nehéz volt az emberi bőr megjelenését visszaadni.

Birodalmi bankó

Az első magyar papíralapú bankjegyek osztrák pénzek voltak. Kezdetben, az álló formátumú birodalmi bankókon mindössze a kétfejű sast ábrázoló birodalmi címer, illetve díszítőmotívumok voltak láthatók, de 1841-ben az Osztrák Nemzeti Bank által kiadott sorozaton megjelent egy női portré is, amely Ausztriát hivatott megszemélyesíteni. Az allegorikus nőalak a későbbiek során is folyamatos szereplője az osztrák pénzeknek, akit korabeli modellek közreműködésével mintáztak meg. 1881-től maga Ferenc József császár is megjelenik a fizetőeszközön, antik mintákat követve, fején babérkoszorúval.

A mi pénzünk

Az önálló magyar pénznyomtatás, amely a későbbiek során komoly szakmai sikereket ért el a régióban, csak 1921-ben, a Magyar Királyi Állami Jegyintézet megalakulásával vehette kezdetét. Az Osztrák-Magyar Bank jogutódjaként induló szervezet a magyar történelemre koncentrált, az 50 koronánál nagyobb címleteken a legnagyobb magyar államférfiakat, királyokat jelenítették meg. Szent István, Szent László, Hunyadi Mátyás és II. Rákóczi Ferenc mellett az ország örök védelmezője, Szűz Mária („Patrona Hungariae”) is rákerült a bankjegyekre. A koronát váltó pengők kialakítása is hasonló volt. Helbing Ferenc, az 1927-ben kibocsátott új fizetőeszköz tervezője Rákóczi és Mátyás mellett a reformkor nagyjait, Széchenyi Istvánt, Deák Ferencet, Kossuth Lajost jelenítette meg a bankókon.

Az 1930-as évektől kezdve a történelmi tablók mellett Horváth Endre munkája révén népművészeti motívumok is megjelennek a pengőkön, üde színfolt volt például a palócföldi modellek közreműködésével készült bankjegy. A magyar pénztervezés legnehezebb kihívásait a második világháborút követő hiperinflációs időszak alatt élte meg. A Magyar Nemzeti Bank ekkor kezdetben kéthavonta, majd havonta, hetente, végül szinte naponta dobott ki újabb bankjegyeket a piacra. A gyorsuló tempót egy idő után nem tudták követni a tervezők, így a hiperinflációs pengők szinte felfoghatatlan címletük mellett már csak színükben tértek el egymástól.

Az elértéktelenedett pengőt 1946 augusztusában a forint váltotta fel. A tízes és százas címletekben nyomtatott papírpénz modelljeit házon belül találta meg a nyomda. A 10 forintoshoz Pfeffer Mihály gépmester, a 100-ashoz Tőkés Jánosné Várszegi Gizella nyomdai dolgozó állt modellt. Az 1983-ig forgalomba kerülő forintbankjegyek hátuljára festmények kerültek, előlapjukon pedig a magyar történelem és kultúra legnagyobbjai szerepeltek. Ezek a bankók már sokunk számára ismertek. 10 Ft-os: Petőfi Sándor, 20 Ft-os: (Hegedűs András sportoló aktképe) és Dózsa György. 50 Ft: II. Rákóczi Ferenc, 100 Ft: Kossuth Lajos, 500 Ft: Ady Endre, 1000 Ft: Bartók Béla.

A rendszerváltozást követően érkezett a sorozatba Széchenyi István arcával készült 5000 Ft-os. 1997-ben a Magyar Nemzeti Bank a teljes bankjegysorozat cseréje mellett döntött; Széchenyi és az örök favorit Rákóczi megmaradt, a nagy visszatérők Szent István, Hunyadi Mátyás és Deák Ferenc lettek, új szereplőként pedig Károly Róbert és Bethlen Gábor lépett be a forint bankjegyek főszereplőinek társaságába.

Madarat tolláról, nemzetet bankójáról...

Ugyan a készpénzhasználat visszaszorulóban van, a bankjegyek mégis nagyon sok üzenetet hordoznak az adott ország politikai kulturális berendezkedése, identitása kapcsán. Vannak olyan országok, ahol nem kérdés, hogy a bankjegyeken csak uralkodó, államfő, miniszterelnök, illetve pártfőtitkár lehet. Ilyen országok például Banglades, Kína, az Egyesült Államok vagy a Brunei Szultanátus. A ghánai cedin 2007 óta a modern Ghána létrejöttében kulcsszerepet játszó „Nagy Hat” csoportképét nyomtatják, ezzel reprezentálva a politikai összefogás fontosságát. Örök klasszikusnak számítanak azok a bankjegyek, amik az adott ország kulturális örökségét, neves művészeit, gondolkodóit ábrázolják. Ezt a filozófiát követi a magyar forint vagy az oldalunkon részletesebben bemutatott Albán lek is.

Fentiekkel ellentétben az euró tervezésekor kiemelt szempont volt, hogy ne szerepeljen rajtuk semmilyen nemzeti utalás. Az európai egységet, illetve a közös gyökereket a kultur-, illetve építésztörténeti korszakok bemutatásával kívánták elérni a tervezők. A megjelenített építészeti elemek; ablakok, kapuk, hidak nem valóságosak, stilizált illusztrációk. Az 5 eurós a klasszikus antik, a 10-es a román, a 20-as a gótikus, az 50-es a reneszánsz, a 100-as a barokk és rokokó, a 200-as a szecessziós, az 500-as pedig modern stílust eleveníti meg.

A bankjegy divat folyamatosan változik, a Nemzetközi Bankjegyszövetség által az elmúlt években kitüntetett papír- vagy műanyagalapú fizetőeszközök a fenntarthatóságot, a környezetvédelmet és általában a természeti értékeket, az emberi jogokat, ezen belül a női egyenjogúság kérdését állítják a középpontba.

Ha még többet szeretnél megtudni a modern bankjegyekről, látogasd meg Pénz-portré oldalunkat!