Miközben 1949-ben Magyarországon éppen megalakult az OTP, egy óceánnal és egy kontinenssel odébb megszületett a bankkártya ötlete. A műanyag lapka, amely több évtizede velünk van.
A kezdetek
Az anekdota szerint egy Frank McNamara nevű amerikai pénzügyi szakember egyszer egy étteremben már csak a fizetéskor vette csak észre, hogy nincs nála pénz. Ekkor pattant ki a fejéből egy olyan fizetési eszköz ötlete, amely egy bankszámlát és az azon lévő pénzt megtestesítve bárhol, bármikor használható. Egy évvel az állítólagos ebéd után, 1950-ben kiadták az első, bankszámlához kötött bankkártyát, a Diner’s Club-ot. Első körben mindössze 200 darabot dobtak piacra az „ebédelők kártyájára” keresztelt új termékből, az év végére azonban már 20 ezer darab volt forgalomban az akkor még papírkártyából, amelyhez kis kiadvány is készült az elfogadóhelyek listájáról.
Az első Diner's bankkártyák egyike
Nem sokkal később megjelentek a maihoz hasonló első hitelkártyák is. Először a Franklin National Bank bocsátott ki ilyet 1951-ben New Yorkban; ez volt a ma is működő hitelkártyarendszer közvetlen elődje. Érdekesség, hogy akkoriban, ha a vásárlás összege meghaladta az engedélyezett vásárlási limitet, a kereskedőnek fel kellett hívnia a bankot, hogy felhatalmazást kérjen a tranzakció végrehajtásához. Fontos mérföldkő volt 1958-ban az American Express és a BankAmericard (a későbbi VISA) megjelenése, majd 1959-ben az első plasztikkártyák bevezetése.
Hello, plasztik!
Az első műanyag hitelkártyákra a kibocsátó bank és a kártyabirtokos nevét, a kártyaszámot és az érvényesség dátumát nyomtatták rá, valamint kapott még egy aláíráscsíkot is. Kicsivel később bevezették a dombornyomást, amit nehezebb volt hamisítani, és megjelentek a kártyalehúzó készülékek is, amelyek a kártya lenyomatát rögzítették, így a fizetés folyamata is felgyorsult.
Az első plasztik bankkártyák közé tartozott ez az American Express
Csoki? Bankjegy!
1967-ig kellett várni a bankautomaták felbukkanására: a skót John Shepherd-Barron - aki egy banki technológiai cégnél dolgozott - egy alkalommal zárás után ért a bankjához, hogy pénzt vegyen fel. Ekkor vetődött fel benne az ötlet, hogy a csokoládéautomata mintájára miért ne lehetne egy készüléket fejleszteni, ami készpénzt ad ki magából. Ötletét már munkahelyén gondolta tovább, s az ez alapján készülő fejlesztést sikeresen bemutatták a Barclay’s banknak. Rövidesen az észak-londoni Enfieldben lévő bankfióknál üzembe is helyezték az első Automated Teller Machine-t, vagyis az ATM-et. Ekkoriban persze már számos helyen folytak hasonló fejlesztések, így 1967-től rohamosan terjedtek a különböző gyártmányú bankautomaták.
1967. június 27-én, az észak-londoni Barclays bankfióknál üzemelték be az első ATM berendezést
Az első magyar kártya
Ahogy McNamara esetében is egy személyes élmény adta az ötletet, az első magyarországi kiadású bankkártya megjelenését is hasonló esethez köti a fáma: eszerint egy magyar bankár egy New York-i hivatalos útján egy éjszaka kifogyott a cigarettából. A szálloda recepcióján nem tudott magának utánpótlást beszerezni, mivel a hotelben csak bankkártyával lehetett fizetni. Persze ekkoriban már az ügyfelek részéről is érezhető volt az igény idehaza a korszerű fizetési megoldások iránt, így 1988-ban Magyarországon is megjelentek az első bankkártyák, melyek a magyar olimpiai küldöttség révén ugyanabban az évben már Szöulban is debütálhattak.
Az első magyarországi bankkártyák az Országos Takarékpénztárhoz kötődnek
A fejlődés nem áll meg
A fizikai megjelenésű bankkártyák fejlődésében fordulópont volt az érintésmentes lapkák megjelenése: 2007-ban a Barclay’s bank adta ki az első ilyen bankkártyát. A 2010-es évek trendje a fizetési eszközök virtualizációja, azaz például a plasztikról mobiltelefonba, alkalmazásokba költöznek a fizetési funkciók. Ezzel együtt természetesen a pénztárcánkban lapuló bankkártyák még jó ideig velünk lesznek.
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0
