A lassan a készpénzt is elhagyó korban talán megmosolyogjuk a csaknem két évszázaddal ezelőtti pénzügyi viszonyokat, de Széchenyi István idején például egyáltalán nem volt könnyű Magyarországon hitelhez jutni. Szerencsére – mondhatnánk –, hiszen ez vezette a grófot a Hitel megírására, és az általa beindított folyamatok nélkül ma nem itt tartanánk.
Életmű kőben, vasban és papíron
Széchenyi István gróf roppant gazdag életművet hagyott hátra. Ezek egy részével Budapest utcáin járva is találkozhatunk: láthatjuk a Lánchidat, elsétálhatunk a Magyar Tudományos Akadémia előtt. De ez Széchenyi maradandó alkotásainak csupán egyik része. Írásai ma már kevésbé ismertek, bár tanítják az iskolákban négy meghatározó művét, a Hitelt, a Világot, a Stádiumot és a Kelet népét.
A Lánchíd 1860-1865 körül
Sorsfordító gazdasági gondolatok
Széchenyi jól ismerte az akkor évszázadokkal előttünk járó, modern, nyugati világot. Gyakorlatias és tanult ember volt, aki az ott látott mintákat Magyarországon is követendőnek tartotta. Tudta, hogy a mindennapi élet jogi kereteinek megváltoztatása, a gazdasági reformok bevezetése nélkül a haza jobbítását célzó szándék nem érhet célt. A Hitelben átfogó gazdasági programot vázolt fel ennek érdekében. Bár a megírását régóta tervezte, végül egy személyes élmény ösztönözte arra, hogy tollat ragadjon.
Széchenyi István Barabás Miklós festményén
10 ezer forintért kilincselni kellett
Széchenyi 1828-ban 10 000 forint hitelt akart felvenni. Magyarországon ekkor még nem működtek a ma megszokott bankok, így ezek híján legfeljebb magánkölcsönhöz juthatott volna. Akkoriban legfeljebb így volt mód akár nagyobb összeg felvételére is, méghozzá alkuszok segítségével. Az alkuszok nem hitelezők voltak, hanem összekötötték a keresletet a kínálattal: felkutatták a forrásokat és összekapcsolták azt a hitelt felvenni kívánókkal.
Amikor egy Széchenyi sem kap hitelt
Széchenyi az itthoni nehézségek miatt inkább Bécsben próbált hitelt szerezni a vele, sőt apjával is kapcsolatban álló Arnstein und Eskeles bankháztól, ám kérelmét – a jó viszony ellenére – akkor elutasították. Ennek több oka lehetett, de alapvetően a pénzszűkére hivatkoztak, mivel az angol nemzeti bank, amely ekkoriban Európa egyik legnagyobb bankja volt, kevesebb hitelt helyezett ki, ami egyfajta válságot okozott.
Az Eskeles palota Bécsben, ahol elutasították Széchenyi hitelkérelmét
Az átmeneti korszak minden gondja
Ez a magánkölcsönökre alapuló hitelrendszer alkonya, egyben a banki hitelezés megszületésének időszaka volt tehát, annak minden problémájával együtt. Széchenyi könyvében erről úgy írt, mint „pénzbeli összeköttetésink hibás elrendeltetése”, hiszen hiába volt tekintélyes birtoka valakinek, az ősiség törvénye miatt hitelt nem vehetett fel. Az ekkor már évszázados törvény ugyanis megtiltotta a földbirtokosoknak, nemeseknek a földjeik eladását, elajándékozását és még az elzálogosítását is. Ám az sem volt könnyebb helyzetben, aki rendelkezett tőkével és azt kamatoztatni akarta volna, mert alig találhatott hitelképes partnert. Széchenyi az uzsorakamatok okát is a modern hitel hiányában látta.
A Hitel bevezetője (1830)
A könyv, ami elindított valamit
A gróf 1830-ban kiadott könyve, a Hitel – Széchenyi megfogalmazásában – a „dohos penészen épült régi pénzbeli szisztémánk” súlyos kritikájára épült, de szólt a magyarországi gazdaság és társadalom elkerülhetetlen reformjáról is. A könyv komoly visszhangot váltott ki, és beindította a pénzügyi reformfolyamatokat. Ugyanebben az évben kezdeményezték a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megalapítását is, ám a helyzet bonyolultságát bizonyítja jobban, hogy a pénzintézet végül csak jó évtizedes csúszással, 1841-ben kezdhette meg működését.
Szerző:
OTPédia
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0
