Az ipari forradalom tőkét és egyre több józan embert igényelt. Angliában kampány indult, hogy a lakosság ne igya el minden pénzét, és hogy kezdjen el takarékoskodni. Az alkohol ellen összefogtak Magyarországon is, ahol az életmódváltás összekapcsolódott az első takarékpénztárak megalakulásával.
Aki boldog, iszik, aki szomorú, az is iszik, és olykor az is iszik, aki csak unatkozik. Így volt ez a történelemben mindig. Az alkoholfogyasztás a 18. századig folyamatosan nőtt. Elődeink korra, nemre való tekintet nélkül ittak. Komolyan csak a 20. században merült fel először, hogy megtiltsák a gyerekek kiszolgálását a kocsmákban.
Segíts magadon, az isten is megsegít
Az alkoholizmus együtt járt a szegénységgel, és sokan gondolták úgy, hogy a szegénységet a részegeskedés okozza, meg a lustaság és az erkölcsök teljes hiánya. A skót újságíró, Samuel Smiles harcot hirdetett a dőzsölés, a herdálás ellen. Meggyőződése volt, hogy az embereknek a saját kezükbe kell venniük a sorsukat. Gyakorlati útmutatónak szánt könyve, az 1859-ben kiadott „Önsegély” bestseller lett, és az egész angol politikát megváltoztatta. Az önsegélyezés a takarékoskodás eszméjének kiteljesedéséhez vezetett.
Ez az 1840-ben készített angol karikatúra azt mutatja be, hogy a mértékletes alkoholfogyasztás hogyan vezet teljes katasztrófához
A magyar fecske, ami nyarat csinált
Magyarországon is hasonlóan alakult az alkoholfogyasztás. Pontos források hiányában is a legóvatosabb becslések szerint a parasztok naponta több liter bort ittak meg, a nemesek pedig néhány elborzadt külföldi utazó beszámolója szerint még annál is többet.
Az 1830-as évektől a reformkor kiemelkedő alakja, Fáy András, a “haza mindenese” fogott bele abba a népnevelésbe, ami a szorgalmat, a takarékosságot, az egészséget helyezte fókuszba. Fáy felszólalásai, írásai és az első magyar társadalmi regény, a Bélteky Ház is az erényes életmód legelső propaganda munkái közé számítanak.
Fáy a takarékpénztárak megalapítását is azzal a céllal tervezte el, hogy a szegénységben élőket segítse. Azt tartotta, hogy ezek legfőbb haszna, hogy az embereket boldoggá teszik: “a felébresztett szorgalom, takarékosság”, amiből következik a munkakedv, az egészség, vidámság, hogy “nem kell félni a hirtelen beállt csapásoktól”, és nem utolsó sorban ezáltal könnyebb megfizetni a közterheket is.
Miért üdvös dolog a takarékosság?
A cikkben bemutatott Samuel Smiles és Fáy András között – a nagy társadalmi és földrajzi távolság ellenére – van egy meghatározó, közös pont. Mindketten protestáns gondolkodók voltak. Max Weber, német közgazdász, szociológus munkásságának egyik központi felvetése az volt, hogy a reformációt követően kialakuló protestáns etika nemcsak a vallásban, hanem ebből eredeztetve az embereknek az élet egészéhez, így a munkához való viszonyában is alapvető változásokat hozott magával, ami a protestáns államok és közösségek működésében és termelési eredményeiben is megmutatkozott. A protestáns életszemlélet szerint a „megigazult embernek” dolga van ebben a világban, „Isten munkatársaként” munkája, szorgalma, gyarapodása Isten dicsőségét szolgálja. Smiles és Fáy gondolatiban is egyértelműen felfedezhető ez a megközelítés: az alkoholizmusra és a hasonló élvezeti kicsapongásra a középkori erkölcsökkel szemben nem bűnként, hanem az ember hibás vagy elégtelen működésének jeleként tekintettek. Smiles, Fáy és a többi protestáns moralista a valódi változás lehetőségét ezért nem az önpusztító szokások tiltásában, hanem ezek pozitív meghaladásban, az egész emberi egzisztencia minőségi, fejlődéselvű, célkövető működésének kialakulásában látta, amelynek hatékony eszköze a takarékosság is. Meglátásuk szerint az ebből merített pozitív visszaigazolás, boldogságélmény a legfőbb fegyver az önpusztítással szemben.
Ne legyél szomorú, legyél boldog!
Mert aki szorgalmas és takarékos annak egyszerűen nem marad ideje, sem kedve a “kicsapongásokhoz, vétkekhez”. Fáy szerint “rendet hoznak be a' volt rendetlenség helyébe háztartásban, gondolkozásban, és szív-kivánatokban. Szorosabban kapcsolják egymáshoz a háznépi társoságokat és viszonyokat, 's jó apát, anyát; fiat, leányt, férjet és felséget formálnak még azokból is, kik az előtt ezekben vagy akadályait tekintették kicsapongásainak, vagy ternyeit életöknek, kiket csak keservesen és nyomorúan lehete 's kelle táplálniok”.
Jól jött a pénz a nemzetgazdaságnak
A takarékoskodás addig nem látott módon erősítette meg a nemzetgazdaságot. 1835-ig “Európában 495 millió ezüst forint állt betéve a' takarékpénztárakba”. A szegények megtakarított pénze “egész Európára nézve a nemzetgazdaság negyedét jelentette”.
Fontos, amire a kortársak is felhívták a figyelmet, hogy a vagyon ráadásul nem spekulánsok kezében összepontosult, hanem, ahogy Fáy írta, az általános jólétnek volt a jele.
A következő évtizedek magyarországi reformjainak és reformistáinak a sorsa közismert módon alakult a szabadságharc leveréséig, majd pár év pangás és a kiegyezés után Magyarország szédületes tempóban fejlődni kezdett. Az alkoholizmus azonban nem tűnt el, továbbra is súlyos problémát jelentett nemcsak itthon, hanem az egész világon.
Takarékpénztár Bécsben (1825)
Életmódváltás a 20. században
A Tanácsköztársaság alatt szesztilalmat vezettek be Magyarországon, majd 1921-ben megtiltották a kocsmáknak, hogy 16 éven aluliakat szolgáljanak ki, de csak ha egyedül voltak. Felnőtt kísérővel ugyanakkor még szabad volt berúgniuk, 1927-ben azonban bevezették a ma is érvényes szabályt, hogy 18 éven aluliakat szeszesitallal kiszolgálni tilos.
A szocializmusban is problémát jelentett az alkoholfogyasztás, ami ellen akkor is a takarékosság volt az egyik fegyver. Tanácsokat, lakóbizottságokat bíztak meg azzal a feladattal, hogy befolyásolják a környezetükben élők életmódját, és hogy ismertessék meg velük a takarékosságot. A falvakban fizetésnapon, zárszámadási kifizetési időszakban, amikor a parasztság jelentős mennyiségű pénzhez jutott, takarékossági albizottságok jártak házról házra, és a takarékbetétek fontosságára hívták fel a figyelmet. A falusi propagandában a legtekintélyesebb hangadók meggyőzése volt a cél, mert a többiek úgyis őket követték.
Kiemelt feladatuk volt a propaganda terjesztésében a postásoknak is, akik ismerték a családokat, így már az ajtóban is győzködhették a helyieket. Hogy mennyire sikeresen, az kérdéses.
Szerző:
OTPédia
Forrás:
A Magyar Államkincstár Története, Tudományos Gyűjtemény szerk: Károlyi István (1839), Barát Mihály: Takarékossági propaganda az üzemekben és a lakóterületeken, Regélő (1838.12.2.), Wikipedia, Jogtár, Borneked.hu
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0
