Márkus László Kossuth- és Jászai Mari-díjas és érdemes művész, a Madách színház színésze számos nagysikerű televíziós kabaréjelenet pufogó főszereplője, számos film, színházi szerep sztárja. Ezért is figyelemreméltó az Országos Takarékpénztár hatvanas években készített reklámfilmjében éppen ő banki szolgáltatásokat ajánl. Nála népszerűbb embert aligha találhattak volna arra a feladatra, hogy megváltoztassa az emberek hozzáállását a pénzhez.

Nehéz feladat, egész embert kíván

A negyvenes-ötvenes évek magyar állama az emberekben ellenséget látott, bárkit megölhetett, és bárkinek elvehette a vagyonát. Nem meglepő, hogy a lakosság túlnyomó része bizalmatlansággal fordult az intézmények felé. A hatvanas években megindult enyhülés első jelei voltak, hogy az állam megengedte a vagyonszerzést, és cserébe csak annyit kért, hogy a megtakarított pénzét mindenki inkább tartsa pénzintézetben.

Működő ország képe

Az OTP reklámfilmje azért is különleges, mert kilépve a sötét ötvenes évekből, egy működő, egymásra épülő, a kor viszonyai között modernnek számító szolgáltatószektort láttat, ami megkönnyíti az átlag magyarok életét. A reklámban természetesnek mutatják be, hogy az embernek saját lakása van, hogy megkapja a postáját, hogy a lakásában van telefon, hogy vannak, akik külföldre utaznak, vagy kocsijuk van. Kérdéses persze, hogy ez mennyire volt a magyar viszonyok között elterjedt.

Márkus László a komor kispolgárt játsza, aki irigykedve gondol azokra, akik Rómából és Párizsból képeslapot küldenek neki. A szituáció azért is különleges, mert a hatvanas években magyar családok csak a legritkább esetben utazhattak Nyugat-Európába. Márkus arca pillanatonként változik. Aztán az utcán megpillant egy ismerőst, aki éppen a saját kocsiját ápolja. Márkus László nem hisz a szemének és teljesen kivan: csak neki nincs semmi felmutatható dolga?

A hatvanas évek Google-ja

Kétségbeesetten telefonálni kezd, a különleges tudakozót hívja. Kérdésére, hogy a többi ember mit csinál másként, hogy utazik, vásárolgat, az ügyintézőtől csak egy telefonszámot kap. A számot tárcsázva az Országos Takarékpénztár központi számán a telefonközpontos jelentkezik.

A bemutatkozás után Márkus arcára kiül a felismerés, rájön a megoldásra, “hát persze: takarékoskodtak!” Ilyen egyszerű ez.

Márkus László élete viszont nem volt egyszerű, a hetvenes évek végétől leukémiával küzdött. Miután felgyógyult, visszatért a színpadra, a Játék a kastélyban Turaiját játszotta Molnár Ferenc komédiájában. Néhány nap múlva vele forgatták az 1985-ös szilveszteri tévéműsort, de pár óra múlva az öltözőjében holtan találtak rá. Mindössze 58 éves volt.