Az IKKA a szocializmus évtizedeinek magyar találmánya volt. A mai online boltokhoz hasonlóan sok minden szerepelt a "kívánságbolt" kínálatban a soron kívüli autóvásárlás lehetőségétől a lakáson és hízott disznón át a különböző divatcikkekig, élelmiszerekig.
IKKA, az igazi magyar retró
"Nekem megvolt Amerika, amíg másnak csak az IKKA" – énekli Fenyő Miklós a Made in Hungária című számban, de ma már kevesen tudják, mit jelent a szó: IKKA. A második világháború után a szovjet blokk országaként Magyarország gazdaságilag és politikailag is elzárkózott a nyugattól, ám a külföldre szakadt magyarok egy erre a célra létrehozott kereskedelmi szolgáltatáson keresztül támogathatták hátrahagyott szeretteiket olyan nyugati termékekkel és árukkal, mint például a nejlonharisnya, a kakaó és a minőségi kávé. Ezek Magyarországon ekkor hiánycikknek számítottak és bár mindenki vágyott rájuk, csak keveseknek jutott belőlük.
Az IKKA működési modellje hasonlított a mai online vásárlásra: a külföldi magyarok a saját országukban válogathattak a termékkatalógusban, helyben fizettek, a magyar állam pedig eljuttatta a kifizetett terméket a magyarországi címzettnek. Később a külföldi támogatás már nem konkrét termék, hanem szabadon beváltható IKKA-utalvány formájában érkezett meg a rokonhoz.
Amikor az IBUSZ még nem utaztatott
A II. világháború után még a klasszikus csomagküldő szolgáltatásra hasonlító rendszer működtetését az ötvenes években az állami Magyar Külforgalmi Rt.-től egy szintén állami cég vette át. Méghozzá a már 1902-es alapítása óta idegenforgalommal és utazásszervezéssel foglalkozó – az 1906-ban II. Rákóczi Ferenc hamvai hazahozatalának megszervezéséről is híressé vált – IBUSZ (azaz Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt.). Innen az IKKA neve: IBUSZ Külföldi Kereskedelmi Akció. Az IBUSZ ekkoriban évi 2,5-3 millió dolláros forgalmat bonyolított le a Magyarországon forintért nem kapható importárukat és hazai hiánycikkeket tartalmazó csomagok megrendeléséből.
Később, az előre elkészített ajándékcsomagok mellett „kemény valutáért” – például amerikai dollárért, angol fontért, svájci frankért, német márkáért – hozzá lehetett jutni az akkor még ritkaságszámba menő elektromos hűtőszekrényhez, motorkerékpárhoz, lakás lehetett vásárolni, netán családi házat építeni.
Jönnek a dollárboltok
Az 1956-os forradalom és szabadságharc után – amikor 200 ezren hagyták el Magyarországot – az IKKA révén az ország évi 5-10 millió dolláros devizabevételhez jutott. Erre a gazdasági elszigeteltségből fakadó alacsony export és az ezzel járó devizahiány miatt nagy szüksége volt a magyar gazdaságnak. Később, 1965-től kiépült a Konsumtourist (Intertourist) üzletek hálózata – népszerű nevén a dollárboltok –, ahol az IKKA utalványokért minden keresett árucikket, szolgáltatást azonnal meg lehetett kapni, beleértve a hiánycikkeket is.
Az üzlethálózat fénykorában több mint 350 dollárboltból állt. A kínálat igen széles volt: személyautók (köztük a nyugati gyártmányúak is), szórakoztató elektronikai cikkek, háztartási gépek, vagy éppen a kor luxusát képviselő ruhaneműk, mint a nejloning vagy az orkán esőkabát. Még olyan élelmiszerek is elérhetők voltak, mint a hízott disznó, a kávé vagy a kakaó.
Az OTP tette igazi sikersztorivá
1968-tól az IKKA-t önálló üzletágként az Országos Takarékpénztár (OTP) üzemeltette. Külföldön a megrendeléseket gyűjtő, szervező hálózatot építettek ki, ott dolgozó alkalmazottaik pedig jelentős, 10-15 százalékos jutalék fejében szervezték a „kemény valuta” befizetéseket. Az OTP külföldi reklámkampányok révén hamarosan évi 15-20 millió dollárra emelte az ebből a tevékenységből származó devizabevételt.
Az IKKA alkonya
A nyolcvanas években azonban az IKKA-forgalom addig jelentős növekedése lelassult. Ennek a javuló hazai árukínálat mellett a világútlevél bevezetése volt az oka. A bevásárlóturizmus megjelenésével a magyarok már a külföldi támogatók segítsége nélkül is hozzájuthattak a vágyott termékekhez. A rendszerváltást követően pedig az egykoron elérhetetlennek tűnő árucikkek hamarosan a mindennapos kínálat részévé váltak. Nyilvánvalóvá vált, hogy a dollárboltoknak bealkonyult, az IKKA mégis a kilencvenes évek közepéig működött – azóta pedig egy letűnt kor sajátos emléke.
Szerző:
OTPédia
Források:
Dr. Botos János történész
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0