Az IKKA stratégiája a gondoskodási szándékra épült, nagyon sikeresen. A külföldön élő magyarok természetes vágya volt, hogy időről időre – főleg születésnapok, fontos ünnepek alkalmával – ajándékokkal lepjék meg otthoni rokonaikat. Az IKKA által nyújtott szolgáltatás államilag garantálta, hogy a meglepetés meg is érkezik a címzetthez, akinek így nem kell a határon felbontott csomagja miatt reklamálnia, illetve vámot fizetnie a hatóságoknál.

Az 1947-ben startoló kereskedelmi akció népszerűségét mutatja, hogy egy idő után már az is problémát okozott, hogy a csomagokat kizárólag a fővárosban lehetett átvenni, így a vidékiek sokszor csak egész napos utazással juthattak hozzá a küldeményhez. Ekkor jött az OTP, amely már országos fiókhálózattal tudta kiszolgálni a megajándékozottakat.

Nemzetközi marketingkommunikáció 1968-ban

Az Országos Takarékpénztár teljesítményével szemben komoly elvárások is megfogalmazódtak, hiszen az IKKA volt az állam egyik fő valutabevételi forrása. A növekedés lehetőségét az OTP a tájékoztatás kampányszerű megszervezésében, illetve az ügynökhálózat kiszélesítésében látta. Az ügynökök kulcsszereplői voltak az IKKA rendszerének, hiszen a külföldi országokban "házalva" ők hajtották fel a csomagküldőket.

A szolgáltatást népszerűsítő kampánynak kedvezett, hogy a kommunikáció számára kész csatornák álltak rendelkezésre. Ekkor ugyanis még minden kontinensen adtak ki magyar nyelvű újságokat, amelyek hirdetési rovatai hemzsegtek az IKKA-s ajánlatoktól. A rokoni kapcsolatok ápolása mellett a sport is sikeres motivációs eszköz volt. A magyar olimpiai csapat az emigránsoknál is favoritnak számított, így a Magyar Olimpiai Bizottság támogatására is hajlandók voltak. Az IKKA a magyar szolidaritásról is tanúskodott, a nagy tiszai árvizek idején komoly összegek érkeztek a szolgáltatáson keresztül az emigrációból.

Milyen a jó IKKA-ügynök?

Az akció sikerének titka azonban az ügynökhálózat megszervezésében rejlett. IKKA-ügynökké főleg az olyan szervezetek és magánszemélyek váltak, akiknek volt magyar vonatkozásuk és főleg kapcsolatrendszerük. Ügyvédi irodák, ingatlan- és biztosítási ügynökök, utazásszervezők illesztették be tevékenységükbe az „IKKA csomagküldés és szabadválasztás”, azaz a pénzküldés lehetőségét. Ezek a nagyobb irodák aztán alvállalkozókkal, saját ügynökön keresztül építették ki hálózatukat. Az IKKA fénykorában 25 főügynökség, mintegy 250 alügynökkel kiegészülve alkotta az IKKA-világhálózatot, melyek főhadiszállásai a magyar emigráció központjaiban létesültek.

Hol mindenhol?

Európában szinte minden országban működött IKKA-iroda. Ausztriában és Nyugat-Németországban országos hálózaton, 6-7 irodán keresztül lehetett IKKA-ügyeket intézni. Európa mellett, Ázsiát leszámítva az összes kontinensen nyíltak IKKA-ügynökségek. Ausztráliában Sydney volt a központ, Dél-Amerikán belül Argentínában, Brazíliában és Uruguay-ban foglalkoztak IKKA-ügyekkel, de még Afrikában, Tangerben is volt lehetőség erre. A legnagyobb IKKA-ügynökségek Észak-Amerikában dolgoztak, köztük is talán a legnagyobb IKKA-hagyományokkal a Montrealban működő Alex. A. Kelen Ltd. volt, amely szinte a kezdetektől a rendszerváltozásig foglalkozott IKKA-tranzakciókkal. Érdekes adat az is, hogy ezeken az irodákon keresztül nemcsak Magyarországra, hanem a Kárpát-medence több, magyarok által lakott országába (Csehszlovákia, Románia) is lehetett csomagot küldeni.

Az IKKA nagy üzlet volt odaát is

Mivel a magyar államnak is ez volt az érdeke, tulajdonképpen nagyon egyszerű volt IKKA-ügynökséggé válni, ehhez csak szerződni kellett az Országos Takarékpénztárral, amely elég komoly, 10-15 százalékos jutalékot biztosított az ügynököknek az általuk szervezett utalásokból. Ha azt vesszük, hogy 1968 után az OTP kezelésében évi mintegy 15-20 millió dollárra emelkedett az IKKA-forgalom, az ügynöki jutalék már "nyugati szemmel" nézve is motiváló összegnek számított.

Nem is csoda, ha a nyugati, jellemzően az észak-amerikai irodák között olykor-olykor kitört a háború. Például voltak, akik a szokásos 2-3 hét helyett, három napos határidővel ígérték a csomag átfutását. Ez a karácsonyi ünnepek közeledtéről megfeledkezett kinti magyarok számára igazi örömhír volt, ugyanakkor a kisbetűs leírásban szerepelt, hogy a három nap, az OTP-vel lebonyolított adminisztrációs időszakra, nem pedig az ajándék érkezésére vonatkozott. Később voltak olyanok is, akik hitelre vagy részletfizetésre ajánlottak IKKA-csomag kiküldést, ami után akkora kamatot számoltak fel, hogy az már szemet szúrt a helyi illetékeseknek is.

A szabadságharcosok itt is alulmaradtak

Az ügynökhálózat megszervezésekor az OTP a legrégibb, legstabilabb partnereknek úgynevezett IKKA-főképviseleteket hozott létre. Ez a fejlemény változásokat hozott a piacon. Az történt ugyanis, hogy frissen „kinevezett” főképviseletek olyan hirdetéseket jelentettek meg, amikben burkoltan vagy nyíltan utaltak arra, hogy más képviseleteken keresztül a küldemények sorsa bizonytalan lehet.

A magukat monopolhelyzetbe hozni kívánó ügynökségek tevékenysége innentől kezdve sértette a kisebb alügynökségeket, akik közül a legtöbb éppen azért nem tudott közvetlenül szerződni a magyar állammal, mert 1956-os múltjuk miatt politikailag ellehetetlenültek Magyarországon. Így legtöbbjüknek az óhaza elvesztése után, IKKA-bevételeikről is le kellett mondaniuk.