Állandó ideiglenes vendégünk, a hiány

A szocializmusban a hétköznapok egyik alapélménye a hiány volt. Bizonyos áruk, szolgáltatások nem mindig és mindenkinek voltak elérhetőek. A csak karácsonykor kapható banán és narancs közismert jelenség, de klasszikus példa az is, hogy a hentesnél nem lehetett pacalt kapni. Csak pult alól, vagyis titokban. A lista folytatható: disznómáj, pamut, zsilettpenge, majd később a farmernadrág, a hűtőláda mind hiánycikkek voltak. A kor státuszszimbóluma, az autó pedig különösen az volt.

Mi várt ránk autóvásároláskor?

Akkoriban egy autó beszerzése a pénzkiadás mellett rengeteg adminisztrációval és legendásan hosszú, több éves várakozással járt. Ezen kívül szerencse is kellett a vágyott autó beszerzéséhez. Nem volt mindegy, hogy a hét melyik napján, illetve melyik napszakra szólt az átvételi értesítés. Ha későn érkeztünk a Merkur-telepre, nem biztos, hogy ott volt az autó abban a színben, sőt márkában, amire befizettünk. Ilyen volt a gépkocsihiány belülről. A külső okok megértése legalább ennyire tanulságos.

Magyarország és a KGST

Kívülről nézve az autóhiány egyik egyszerű oka az lehetett volna, hogy Magyarországon nem volt gépkocsigyártás, így az autó importáru volt. Olyan behozatali cikk, amiért a magyar állam nem akart, és nem tudott devizával, azaz nyugati fizetőeszközzel fizetni. Magyar autó tehát nem volt, a nyugati behozatal pedig politikai és gazdasági okok miatt szóba sem jöhetett. Ott volt viszont a Szovjetunió gazdasági befolyási övezetének, a KGST országainak piaca.

Hány kiló almát ér egy Trabant?

A KGST-n belül az egyes országok között a termékek és az áruk elszámolása a világpiaci árakból levezetett, de nem valós világpiaci árakon folyt. A szervezet ezért nem kereskedelmi, hanem ellátási kapcsolatrendszerként fogalmazta meg magát, azaz kvázi cserekereskedelem folyt a KGST-tagországok között. Így Magyarország barteralapon tudott beszerezni ipari termékeket is, például autót. Cserébe mezőgazdasági terményeket és termékeket, és persze IKARUSZ buszt szállított.

A KGST-országok közül több is gyártott autót. Az ősi magyar autópark e három tagország ikonikus termékeiből jött létre: Szovjetunió (Zsiguli), Német Demokratikus Köztársaság (Trabant, Wartburg), Csehszlovákia (Skoda). Ehhez később csatlakoztak más államok is: Lengyelország a szintén legendás kis- és nagypolskikkal és Románia a Daciákkal.

A magyar autóhiány mögött egy hibás pénzügyi döntés is állt, a fix árazás csapdája. A KGST-piac a hidegháborús környezetben a nyugati piacgazdasággal csak néhány paraméterben tudott versenyezni. Az egyik ilyen az infláció volt, mivel a kiszámíthatóságot szem előtt tartó szocialista rendszerben nem lehetett pénzromlás, mindennek fix, kötött árat adtak, ami nem csökkent, és nem is nőtt. Ám ha az elején nem határozták meg jól egy termék vagy szolgáltatás árát, az később torzuláshoz és ellátási problémákhoz vezetett. A pacalnak és az autónak ugyanaz lett a sorsa: alacsony áron rögzítették őket. Az olcsó pacalt gyorsan felvásárolta a piac, az autó iránt túlzott kereslet jelentkezett.

De vajon miért? Hiszen az autó arányaiban akkor is ugyanolyan drága volt, mint most. A fix árazás elűzte ugyan az infláció rémét, és tekintélyt biztosított a szocialista gazdaságnak, ám ennek az egyhangú áruválaszték, és a hiány volt az ára. Megfelelő kínálat nélkül pedig az emberek nem akarták, és nem is tudták elkölteni a pénzüket. Ennek hatására jelentős megtakarítást halmoztak fel, és az alacsony árazás révén a ritkasága miatt státuszszimbólumot képviselő autó elérhető áruvá vált. Egyre többen akarták, és mivel a KGST-tagállamok autógyártói sem tudtak ilyen ütemben termelni, ebből is hiány alakult ki.

A többi történelem…

Az OTP által lebonyolított gépkocsinyeremény-betétkönyv sorsolások sikere így érthető meg igazán. A szerencsés nyertes kvázi „szabaduló kártyát” kapott a hiánygazdaság fogságából, a gépkocsi azonnali átvételének lehetősége révén egészen kiváltságos helyzetbe került.