Zakopane, Sopot, Leningrád, Csorba-tó, Drezda, illetve Bécs: pár kultikus nyaraló- és kirándulóhely, ami a szocializmus idején egy átlagembernek a külföldi lehetőségek netovábbját jelentette, ahova viszonylag átlagos háttérrel is még el lehetett jutni.

A turizmus az utóbbi években a világ egyik meghatározó iparágává vált, aminek csak a második világháború után bő egy évtizeddel rakták le az alapjait. 1945 után szinte teljesen megszűntek a külföldi utazások, és az egész világon szigorú tekintetű határőrök vigyázták a határokat.

Tilos az átjárás

Az ötvenes évek közepéig a szocialista országok az egyszeri utazónak megközelíthetetlenek voltak, és nem csak a nyugatiaknak. Az utazás még a szocialista régión belül is lehetetlen volt a diplomáciai és az üzleti célú utakat leszámítva.

A turizmus egyet jelentett a szakszervezetek által szervezett, országon belüli üdültetéssel.

Ebbe a beutalós és államilag támogatott rendszerbe nem volt könnyű bekerülni. Aki egy intézmény vagy a szakszervezet államosított kastélyába, szállodájába vágyott, azt átvilágították, és ha nem felelt meg a szigorú szocialista erkölcsi szempontoknak, lemondhatott a kirándulásról.

Tilos az á

Először 1956 után enyhült a szigor. A rokoni látogatások engedélyeztetése után Karlovy Varyban a szocialista országok turistacsoportok cseréjéről döntöttek, amit az első külföldi turisták felbukkanása követett.

Magyarországra Csehszlovákiából, Lengyelországból érkeztek a legtöbben, és az NDK-t leszámítva az ország a nyugati turisták körében is a legkedveltebb célpont lett. 1964-ben a külföldiek száma elérte az 1 millió 800 ezer főt.

A magyar turisztikai nyitás a hatvanas években rendezett brüsszeli világkiállításhoz köthető. Az Atomium lábánál épült magyar pavilon éttermébe hetekkel előre kellett asztalt foglalni, és a nyitás jegyében egy IBUSZ-iroda is kitelepült, ahol először 24 órás határidővel lehetett vízumot igényelni. Igaz, csak pár százan éltek a lehetőséggel, de ezer magyar is kiutazott: a jég megtört, elérkezett az olvadás időszaka.

Jelentős fejlesztések kezdődtek az idegenforgalomban, és létrehozták az Országos Idegenforgalmi Hivatalt. Magyarország és Csehszlovákia 1963-ban vízummentességi egyezményt kötött, egy évvel később pedig már annyi csehszlovák turista érkezett a Balatonhoz, amennyire a magyar vendéglátás nem volt felkészülve, ezért gyorsított ütemben kempingépítési-program indult.

(Forrás: História 1983)

Megbonthatatlan barátság

Magyarországon egyszerre mindenki a Magas-Tátrába, vagy a Szász-Svájcba szeretett volna eljutni, ahova csak hosszadalmas és fárasztó hercehurca után lehetett helyet kapni. A Szovjetunióba tervezett utakra pedig még nehezebb volt bejutás.

A legtöbben Csehszlovákiába utaztak, majd Románia és Bulgária következett a sorrendben.

Az OTP a nemzetközi csereüdültetési programba 1960-ban kapcsolódott be, amikor három harminc fős csoport Lengyelországba és Kelet-Németországba utazott. Onnan 240-en jöttek a balatoni vagy a mátraszentimrei üdülőkbe.

A következő években már az sem volt ritka, ha valaki családlátogatásra vagy egy hajóútra Ausztriába ment, esetleg olasz körutazásra, sokan pedig az NDK-s Optima Gyár rathsfordi kastélyába jutottak el.

(Forrás: Régió 2002)

A szovjet idill

A kelet-német tervezett utaztatás útvonala Drezda, Meissen, Lipcse, Weimar, Erfurt látnivalóit érintette, illetve a Harz hegységet. A Csehszlovákiába utazók a Kassa-Eperjes-Lőcse-Poprád- Magas-Tátra-Zsolna- Nagyszombat-Pozsony útvonalat követték.

Szovjetunió a legnépszerűbb célpontok közé tartozott, ami a modernitást és a pezsgő nagyvárosokat jelentette sokak számára. Leningrádba vagy Moszkvába eljutni maga a megvalósult álom volt, ahol meg lehetett nézni Lenin dolgozószobáját a Szmolnijban, a Téli Palotát, az Izsák Székesegyházat, a Péter Pál erődöt, az Auróra cirkálót, az Ermitázst és a piskarevi hősi temetőt, vagy éppen Moszkvában az űrhajós emlékművet, le lehetett nézni a Lomonoszov egyetem 12. emeletéről, a Marx téren megnézni a Marx-szobrot, aztán a Novogyevicsij-kolostort és természetesen a Lenin mauzóleumot, a Kremlt és persze a metrókat.

A csereturisták, majd a kereskedelmi turizmus megjelenésével egyre több szálláshelyet vontak el a belföldi, szociálturisztika rendelkezésére bocsátott férőhelyektől, ami konfliktussal járt, de a határon átívelő turizmus fejlődését már nem lehetett megállítani. A hetvenes évek végén először Ausztriával vízummentességi megállapodást kötött Magyarország, és jelentősen liberalizálta a nyugati országokkal folytatott turizmust, majd az utazás pár évvel később alapvető joggá vált.