Az amerikai magyar dollár és forint

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után török földre menekült Kossuth 1851-ben Angliába, majd onnan Amerikába emigrált. Az államokban kitörő lelkesedéssel és tisztelettel fogadták, üdvözölte őt Millard Fillmore amerikai elnök, és köszöntötte a kongresszus két háza is. A washingtoni ünneplés után Kossuth "turnéra" indult: hét és fél hónapos országos körútja során támogatókat próbált szerezni a szabadságharc eszméjének újjáélesztéséhez. Igyekezett ennek pénzügyi alapjait is megteremteni: a Kossuth aláírásával ellátott 1, 5, 10, 50 és 100 dolláros kölcsönjegyeket 1852-ben nyomtatták ki.

A bankjegyeket acélmetszetű lapokkal nyomtatták fehér pergamenpapírra, fekete színnel, Kossuth arcképével vagy álló alakjával illusztrálva. A bankókon az állt: Hungarian Fund, vagyis Magyar Alap. Ezek a kölcsönjegyek hitelezték volna a tervezett szabadságharc sikeres elindítását. A kölcsönjegyek felirata is jelezte, hogy a hiteljegyeket a szabadságharc győzelme után váltották volna vissza. Kossuth ezután Philadelphiában 1, 2 és 5 forintos pénzjegyeket is nyomatott , ezek azonban nem kerültek forgalomba, hanem az emigrációból tervezett szabadságharc győzelme után szolgáltak volna fizetőeszközként.

Angliában újra forintot nyomott

Az 1850-es évek vége felé a már Londonban élő Kossuth arra számított, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktusok mégiscsak lehetővé teszik Magyarország felszabadítását, ezért megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, illetve megindította egy katonai alakulat, a Magyar Légió szervezését. Ennek pénzügyi fedezetére pedig ismét beindult a bankóprés: 1, 2 és 5 forintos címleteket nyomtattak, ezúttal Londonban. Az 1860-ban nyomott bankókon ez állt: „Ezen pénzjegy minden magyar álladalmi és közpénztárakban egy (két, öt) ezüst forint gyanánt, három huszast egy forintra számítva, elfogadtatik s teljes névszerinti értéke a közállomány által biztosíttatik. A nemzet nevében Kossuth Lajos, sk.”

Tonnaszám égették el a pénzt

Az angliai emigrációs Kossuth-bankókat ugyan igyekeztek a legnagyobb titokban kinyomtatni, ám a több tonna papírpénz előállításának híre mégis eljutott a londoni osztrák követségre. Bécs előbb diplomáciai úton próbálta elérni a pénzjegyek lefoglalását, majd ennek sikertelenségét köetően bírósági úton igyekeztek kikényszeríteni a Kossuth-bankók megsemmisítését. A londoni Kancellári Bíróság előtt zajló tárgyalás felperese Ferenc József császár, alperesei pedig William Day nyomdatulajdonos és Kossuth Lajos voltak. Az Emperor of Austria v. Day and Kossuth néven folyó jogi csatározás a jogtörténelem egyik érdekes esete. A császári kereset arra hivatkozott a perben, hogy csak az uralkodónak van joga a magyarországi bankjegyek kibocsátására és engedélyezésére. Kifogásolták továbbá a magyar királyi címer használatát, valamint hogy az országnak, a felperes alattvalóinak kárt okozó „hamis pénzeket” a forradalom finanszírozására akarják fordítani.

Kossuthék azzal próbáltak védekezni, hogy Ferenc József nem jogosult a kérelem beadására, mert nem tekinthető legitim (törvényes) királynak. Az 1861-ben indult pert Kossuth és Day végül elveszítették, a bíróság pedig elrendelte a Kossuth-bankók megsemmisítését. 17 tonnányi pénzt égettek el, ami a korabeli leírások szerint két hétig tartott. A bankjegyeknek szánt, üres víznyomásos papír maradékából végül csak borítékokat készítettek. Ez sem szegte azonban Kossuth kedvét, és néhány évvel később harmadszorra, ezúttal Olaszországban is megpróbálkozott a Kossuth-bankók nyomtatásával - sikertelenül.