Közismert történelmi tény, hogy Honfoglaló őseink lovakon hátrafelé nyilazva törtek be a Kárpát-medencébe, és kalandoztak még tovább nyugat felé. Innen nézve minden magyar ember büszkén állíthatja, hogy a magyarok igenis ősi lovas nemzetnek számítanak. De ez a történetnek csak egy kis szelete.

Árpád még ménest is alapított Csepelen, és utódai is fontosnak tartották a lótenyésztést, de a tatárjárás véget vetett ennek a korszaknak. Később az Anjouk próbálták feltámasztani a lótenyésztést, lovagi tornák, vadászatok sztárjai lettek a magyar tenyésztésű lovak. De ennek a korszaknak is vége lett, amikor a török seregek elfoglalták az ország jelentős részét.

Fürge magyar vs délceg spanyol

A törökök kiűzése után erős és délceg spanyol lovakat hozattak a birodalomba a mozgékony, de kisebb magyar lovak helyett. A Rákóczi szabadságharc azonban újra a töredékére csökkentette a hazai lóállományt, de a spanyol örökösödési háború ráébresztette az uralkodókat, hogy mekkora jelentősége van a hadilónak.

A hadiló, a korabeli harkocsi fontossága miatt Mária Terézia majd fia, II. József rendeletekkel kezdtek a lótenyésztés alapjainak megreformálásába, külföldi szakembereket hoztak, II. József pedig Csekonics József vezetésével létrehozta a mezőhegyesi császári ménest, majd Bábolnán és Erdélyben is magas minőségű lótenyésztés kezdődött.

Új lendület

Ám még mindig csak ebben a néhány méneseben folyt a minőségi hadilovak tenyésztése, így 1803-ban egy katonai megbeszélést hívtak össze, mivel a katonaság gyenge lovakat kapott és egyébként is siralmasnak bélyegezték a lótenyésztés állapotát. Később Herceg Festetics, gróf Széchenyi István és Wesselényi Miklós Angliába látogattak, hogy megnézzék, hogyan működik ez nyugaton, és angol méneket hoztak Magyarországra. A forradalom és szabadságharc újra visszavetette a bontakozó lóverseny és lótenyésztési fejlesztéseket, de már nem évszázadokra, mint előtte.

1868-ban a méneseket a magyar kormány államosította, és Kozma Ferenc “megvetette az okszerű lótenyésztés alapját és lefektette jövő fejlődésének lehetőségeit”.

A szír lovászok

Mai füllel meglepő része a fejlődésnek az arab félvér és telivérek magyarországi térhódítása. Az arab lovak javát Szíriából hozták be, és így került a 14 éves Fadlallah el Hedad Mihály is lovászfiúként Bábolnára, ahol évtizedekkel később már az ő irányítása alatt vált a bábolnai ménes a világ egyik leghíresebb arabvérű ménesévé.

Ausztriában gyakorlatilag megszűnt a lótenyésztés, mivel a legelőket betörték, és egyre nagyobb teret hódított a belterjes mezőgazdaság. Magyarországon pedig ezzel együtt hanyatlani kezdett a lótenyésztés, és népies tenyésztés folyt. Az a néhány tenyésztő, aki nem adta fel, egyre kevesebb bevételhez jutott. Hiába állt át az osztrák-magyar hadsereg kizárólag a magyar lovakra, egy furcsa helyzetből adódóan, a haszon a kereskedők kezében összpontosult. Azok a tisztek, akik a lovak beszerzésével voltak megbízva, vagyoni felelősséget viseltek a megvett lovak után, ha a lóval valami mégsem stimmelt. A kereskedők az ilyen lovakat visszavásárolták, a parasztok viszont nem, ezért a tisztek szinte csak a kereskedőktől voltak hajlandók vásárolni.

Az üzlet beindult

Ennek a rendszernek a megszüntetése, és a katonai lovak tenyésztése érdekében sikerrel küzdött a parlamentben gróf Széchenyi Aladár. Szerencsés évtizedek következtek az I. világháborúig. 1913-ra a világ lóállományát tekintve Magyarország a 6. helyen állt, ami azt jelentette, hogy ezer lakosra 110 ló jutott.

A belső szükséglet mellett bőven jutott kivitelre is, ami tovább javította a minőséget. A világ nagy részén hiány volt a megfelelő katonalovakból, magyar lovakat szállítottak az olasz hadseregnek is.

Forrás: Magyar Katonai Szemle 1937.

Páncélos lovagból páncélos harckocsi

Ennek a fellendülésnek a közelgő háborús készülődés vetett véget, mivel megtiltották, hogy lovakat exportáljanak azokba az országokba, amik később esetleg éppen az ellenségeink lesznek. Nehogy már magyar lovakkal támadjanak magyar katonákra.

Bár a Horthy-korszakban a magyar lótenyésztés újra a csúcsra jutott, és az ország Európa legnagyobb lószállítója lett, a hadászatban a lovak szerepét egyre inkább átvették a gépek, a motorizáció pedig végképp kiszorította a lovakat a hadszíntérről.

Forrás: KSH