Talán semmi nem mutatja meg jobban Krausz Simon jellemét, mint a fentebbi párbeszéd, amit unokája szerint Krausz azután folytatott a titkárával, hogy élete során már nem először éppen csődbe ment. Krausz Simon azonban nem az az ember volt, akit egy pénzügyi csőd tört volna meg. Ugyanazt a nagyvilági életet élte tovább, mint előtte. A száz éve élt Krausz Simonnál talán senki nem volt nagyvonalúbb szereplője a magyar mágnásoknak.

Krausz Simon egy szénkereskedő fiaként 1876. június 11-én. született Budapesten. Kereskedelmi Akadémiára járt, és már akkor kirajzolódtak később karakteressé váló vonásai, amik röviden: a szerencse és az ötletesség voltak.

Az iskolában például felelés elleni részvénytársaságot alapított. Húszkrajcáros részvényeket árult, amiket reggel lehetett megvásárolni felelet ellen. Ha a részvényes mégis felelt, a pénze négyszeresét kapta vissza, ráadásul ha elégtelen lett a jegye: a hatszorosát. Az üzlet azonban beindult, és ez az érzésre is meredeknek tűnő üzleti modell végig kísérte Krausz életét.

A szerencse fia

Krausz Simon a szerencse fia volt. „͕͕Szélsőségesebb megítéléseket kevesen érdemeltek ki, mint Krausz Simon. Egyszerre volt „fezőr” és „pénzügyi zseni”, „svindler-hazardeur” és „tőzsdevirtuóz”. De azt, hogy valaki, hogy jelenség volt, azt soha, senki sem vonhatta kétségbe” - írta róla Kövér György.

A pénzvilág lépcsőfokait végigjárva bekerült a tőzsdére, majd kisebb-nagyobb kudarcok után az első saját üzletét is sikerült megszerveznie, amikor 1900-ban Bettelheim Mórral magánbankházat alapítottak, amely az I. világháborúig “a budapesti értékpiac legnagyobb üzletkörrel rendelkező, legtöbbet foglalkoztatott bankháza volt”. Eközben folyamatosan kereste az újabb és újabb lehetőségeket: 1913-1917 között az Angol-Magyar Bank, később a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója, 1918-tól ismét Angol-Magyar Bankként működő pénzintézet elnöke lett. Fontos az angol szál, de erről kicsit később.

A Tanácsköztársaság kis híján elsodorta

Politikai téren a Tisza István nevével fémjelzett irányvonal fenntartás nélküli híve, az állami hiteligények korlátlan kielégítésének támogatója volt. A Tanácsköztársaság után Krausz Simont is felelősségre akarták vonni, de gróf Bethlen István, őrgróf Pallavicini György és Sándor Pál is kiállt mellette, ahogy nyugati üzlettársai is, akik a kis antant országainak üzleti és pénzügyi világában jól ismert figurák voltak.

A XX. század első harmadában Krausz gyakorlatilag megkerülhetetlen figurája volt a hazai elitnek.

“Megállapításai, jóslatai mind beválltak, értesülései mindig helytállónak bizonyultak, így nem csoda, hogy a tőzsdei közönség egyre szélesebb rétegei kezdtek Krausz Simon után igazodni” - írta róla a Pesti Napló.

Csődbe rántott üzletfelek, tenyéren hordozott művészek

A pénzpiaci sikerei miatt 1915-ben nemességet kapott, onnantól az Érdi előnevet használta. József Attila , Várnai Zseni, Karinthy Frigyes és sok más költő, író, művész nagyvonalú mecénása volt. Unokája mesélte egyszer, hogy az ő apja, aki Krausz Simon fia volt, mérnöki precizitással megáldott ember volt, aki azonban egy rossz sugallat hatására elégette szinte az összes köszönőlevelet, amelyet a hálás művészek Krausz Simonnak írtak.

Hogy mi volt a titka, azt sokan és sokszor próbálták már megfejteni. Hiába is háromszor csődbe ment a tőzsdei manőverei miatt, tekintélye a világválságig megkérdőjelezhetetlen volt, bár “sok-sok embert, aki rábízta a pénzét, rántott magával. Azt nem mondom, hogy nem haragudtak rá, de az idő tájt sokkal többen tudták, mint manapság, hogy ez a műfaj a játék minden résztvevője számára kockázatos” - mondta unokája.

A részvényekkel filozófiája szerint nem elsősorban pénzt keresni akart, hanem tulajdont akart a cégekben.

A csődök a világválság idején végül teljesen a padlóra küldték, volt, hogy hitelezői még a tüzelőt is kihordták a pincéjéből, de amikor megkérdezték tőle, hogy nem gondolt-e arra, hogy öngyilkos legyen, azt mondta, “Dehogy! Élni szép!”

Krausz Simon nemcsak az üzletben, hanem a magánéletben is folyamatosan a kalandokat kereste. Bár 1896-ban feleségül vette Katzau Frigyes izraelita kereskedő lányát, Idát, akitől két gyereke lett, ő a lehető legnagyobb lábon élt. Számos bérelt lakása volt a város szebbnél szebb pontjain, amik kiváló alkalmakat teremtettek egy másik kedvelt időtöltéséhez: a szeretők gyűjtéséhez. Színésznőket, énekesnőket kápráztatott el, és halmozott el minden földi jóval.

Bikaviadal a városligetben

“Az aztán tényleg nem lehet véletlen, hogy éppen őt sikerült rávennie 1904 nyarára az Ős-Budavára csődközelbe került igazgatójának, Décsi Gyulának, hogy finanszírozza az első pesti bikaviadalt. Rudnay főkapitánytól is csak ő tudta megszerezni a dologra a hatósági engedélyt. Megírták már sokszor, ti is megírtátok, befuccsolt ez az állatkerti látványosság”.

Kortársai úgy néztek rá, mint manapság az emberek egy A osztályú celebre, akinek minden tette és minden mondata érdeklődésre tart számot. A krónikák számos találó mondását őrizték meg az utókornak, például azt, hogy:

“Aki sohasem épített légvárakat, annak sohasem lesznek palotái, és (...) akinek az az álma és becsvágya, hogy száz forint legyen a havi fizetése, annak sohase lesz kétszáz”.

A csúcsról a szegénységbe

Krausz Simon gyerekei katolikus hitre tértek át, de ő élete végéig aktív résztvevője maradt a zsidó felekezeti életnek, tagja volt a Pesti Izraelita Hitközség képviselő-testületének.

Öreg korára szanatóriumba került. Megírta életrajzi könyvét (A pénzember, Egy magyar bankár élettörténete), amiben azt írta: “A pozíciókat, állásokat igyekeztem másoknak juttatni, magamnak csak a hatalmat tartva fenn”.

1938 augusztusában ott halt meg. Kövér György írta, hogy a budapesti tőzsde Napóleonja a Kismező utcából indult a világ meghódítására, míg utolsó lakásában, az Aréna úton már csak a hálószobát tudta teljesen berendezni. Gyermekeire az egykori hatalmas vagyonból csak a könyvei maradtak.