Volt idő, amikor Európából gyakorlatilag eltűnt az arany pénz. Ennek az volt az oka, hogy nem volt elég aranybánya, az Afrikából érkező arany utakat pedig arabok vonták az ellenőrzésük alá. A Római Birodalom bukása után így az ezüstből vert pénz terjedt el a kontinensen.

Átfúrt ezüst pénzek

A honfoglaló magyarok is ismerték a pénzt, de a hozzájuk került érméket inkább dísznek használták, erre utalnak a kilyuggatott érmeleletek. A hazai pénzrendszert az Árpád-házi királyok teremtették meg, ők tették használati eszközzé az ezüst és réz pénzeket, az értékálló arany pénzeket viszont csak az utánuk következő Anjou-korban kezdték el verni.

I. Károly trónra lépésekor Magyarországon több tucatnyi magyar és külföldi pénz volt forgalomban, de ő ezek helyett ezüstdenárt veretett. A kezdeményezés hamar kudarcba fulladt, mivel a denár névértéke nagyobb volt, mint a benne lévő ezüst, így inkább a cseh ezüstgaras terjedt el.

Károly gazdasági reformjainak fontos eleme volt, hogy a nemesfémekre monopóliumot vezetett be, a kitermelt ércet rögzített árfolyamon a királyi kamarákban lehetett pénzre váltani, és megtiltotta, hogy a nemesfémet veretlenül kivigyék az országból. A már meglévő négy pénzverő kamarán kívül I. Károly további hatot létesített, így a pénzverés az országban tíz központra osztódott fel. Ezeket a kamarákat magánszemélyek vezették, akik szerződés alapján bérleti díjat fizettek a királynak. A király forradalmi ötletei közé tartozott az is, hogy a kamarákat nem feltétlenül politikai központok, hanem a bányához közel alapította.

Nem engedték a bányászatot

Magyarország szerencsés helyzetben volt, bányáiban rengeteg volt az arany, az ezüst. A bányászat addig nem is okozott gondot, amíg a földterület a királyé volt. A királyok azonban a hatalmuk megszilárdítása érdekében földeket adományoztak, de a földeken lévő bányák továbbra is a király tulajdonában maradtak, ezért az új földesurak igyekeztek a tőlük függetlenül működő bányászatot akadályozni.

Károly végül 1327-ben elrendelte, hogy a kitermelt aranyból neki járó egytized rész (urbura), más fémek esetében egynyolcadnyi rész harmadát a föld tulajdonosa kapja meg. Ez a döntés olyannyira felpörgette a nemesfémbányászatot, hogy Magyarország ebben az időszakban az évi 1500-2000 kilogramm arany kitermelésével Európa éves termelésének a háromnegyedét adta.

Mindenki Firenzét másolta

Az első magyar aranyforint firenzei mintára 1325-ben készült el. A tiszta arany érme 3,5 gramm súlyú volt, előlapján a “firenzei” liliommal. Innen is a forint neve (fiorino d’oro). A firenzei pénzt Európa-szerte másolták, amit a városállam pénzhamisításnak tartott. A magyar arany pénz körmöci arany néven szintén népszerű fizetőeszköz lett és elterjedt Európában.

Az aranyforintot a tizenévesen trónra került I. Lajos változtatta meg: a liliomot a királyi ház címere, a hátlapon Keresztelő Szent Jánost pedig I. László képe váltotta. Ennél nagyobb változás, ami a pénzügyi igazgatásban történt. Az addig főleg német kamaraispánok helyét itáliaiak vették át, közülük is kiemelkedtek a Szerecsen testvérek, akik a teljes kamaraszervezet irányítását megszerezték. Megjelentek a szerecsenfejesnek nevezett, Szent Lászlót ábrázoló denárok. Szétvált a pénzverés és az adószedés is.

Luxemburgi Zsigmond volt az első magyar király, aki meghatározta az aranyforint értékét, és ő volt az első, aki kinyilvánította a pénzverés királyi felségjogát is. Megfogalmazta a pénzhamisítást, és annak eseteit, amik közé bekerült, ha az ember nem fogadta el a királyi pénzt.

Zűrzavaros évek

Egy aranyforint akkoriban száz ezüstdenárt ért. Zsigmond uralkodásának végén pedig a réz tartalmú aprópénzből hat-nyolcezer darabot kellett adni egy aranyforintért.

Zsigmond uralkodását követő zűrzavaros években a királyok kénytelenek voltak különféle kedvezményeket tenni az oligarcháknak a támogatásért cserébe. I. Ulászló az egyházi és a világi főuraknak is megengedte, hogy a saját pénzt verjenek. Korábban önálló pénzverés kizárólag Budának volt megengedve.

Ennek az időszaknak Hunyadi Mátyás vetett véget, aki monopolizálta a pénzverést, szigorú törvényeket hozott, és egy új, stabil pénzügyi rendszer kialakításának látott neki. Zsigmond király érméinek mintájára új, értékálló ezüstdenárt veretett, és újraindította a korábban megszűnt garasok verését is.

Mátyás pénzrendszerében az aranyforint 20 garast, 100 denárt és 200 ezüst obulust ért. Az újonnan vert pénzek éremképét is módosította, az előlapokra a négy részből álló címerpajzsot verték, míg a hátlapon Szűz Mária karján a kis Jézussal volt látható. Az érmére a Patrona Hungariae felirat (Magyarország védő asszonya) került.

Sokba került a fekete sereg

Mátyás király uralkodói jövedelme évi 500 ezer és 1 millió aranyforint között mozgott, ami más magyar királyok bevételével összevetve hatalmas összegnek számít, de ennek a pénznek a fele a zsoldos hadsereg fenntartására ment: egy gyalogos havonta 2 aranyforintot, egy lovas 3 aranyforintot kapott.

Mátyás után Jagelló II. Ulászló, majd II. Lajos következett a magyar trónon. Előbbi tiroli eredetű arany és ezüst tartalmú guldinereket veretett, amelyeken először a magyar pénztörténetben olvasható volt a készítés évszáma is. II. Lajos a királyi bevételek növelése érdekében 1521-ben csökkentett ezüst tartalmú denárt veretett, de ez a kisebb értékű érme sem oldotta meg az uralkodói bevétel gondjait, így 1525-ben visszatért a korábbi ezüstdenárok veréséhez.

A mohácsi csatavesztéssel, majd Buda bevételével lezárult a középkori önálló magyar állam története, és három részre szakadt az ország. Az utolsó magyar királyi aranyforintot II. János, Szapolyai János Zsigmond verette 1540-ben.