Manapság nem kell rettegnünk attól, hogy ha elutazunk, útközben kirabolnak minket, hiszen az utazás, az utak a világ legtöbb helyén biztonságosak, és a bankkártyák világában készpénzt sem kell magunknál hordani. A történelemben azonban sosem volt biztonságos utazni, egy korszakot kivéve. Az ókori Róma visszaszorította a tengeri kalózkodást és fejlett, biztonságos úthálózatot épített ki.

Hova vezet az út?

A Római Birodalom addig nem látott kiterjedésű területen hozott létre közös hatalmi, jogi és gazdasági rendszert. A rendszer alapját a fejlett úthálózat jelentette. Az útépítés mögött kezdetben csak annyi állt, hogy a légióikat könnyebben lehessen mozgatni, de a birodalom fénykorára kiépülő országúthálózat aztán olyan fontossá vált, hogy ma is számos üzleti központ, nagy város, közlekedési csomópont, konkrét utak és vasúti vonalak is ezeknek a római időkben készült utaknak a mentén találhatók. Nem túlzás, hogy a nyugati civilizáció a római úthálózat nyomvonalán épült ki.

Mielőtt a közlekedés idáig eljutott, az utazás egyáltalán nem volt kellemes időtöltés. A Tigris és az Eufrátesz völgyeiben, majd a Nílus vidékén utak híján sokkal kényelmesebb volt folyón közlekedni.

A Níluson a szélirány lehetővé tette az oda-vissza utazást. Szemben például Mezopotámiával, ahol nehéz volt a visszajutás a vízen, így ott hajóvontatókat alkalmaztak.

Nem szamárkodtak

Érdekes és mai szemmel elborzasztó kísérlet volt az örmény kereskedők által kitalált utazási forma, akik a hajóikhoz kötött felfújt bőrben szamarakat szállítottak. A nagyobb hajók akár többet is, és így úsztatták le a termékeiket a messzi északról Babilonig. Miután eladták a portékát és megvették, amire szükségük volt, felpakolták a szamarakra és gyalog indultak vissza.

A folyammenti civilizációk csak nagyon rövid szakaszokon építettek köves utakat, de azok keskenyek voltak és nem is jó minőségűek. Az utakat főleg hivatalnokok, kereskedők vették igénybe. A nagy ünnepek idején pedig a vidéki népesség látogatott a szent helyekre.

Nem a kerék indította be

Az első nagy, tömör kerekeken guruló, dobozszerű kocsit a sumérok fejlesztették ki i.e. 2500 körül, amit ökrök vagy vadszamarak húztak. Majd ezer évvel később kezdték használni a könnyű, küllős, kétkerekű szekereket. Mint az utakat is, ezeket a katonáknak építették, a helyi előkelők, a kereskedők pedig gyalog, vagy szamárháton jártak.

A gazdagok rabszolgákkal, sátorral és teljes háztartással kerekedtek fel a nagyobb utazásokra, a kereskedők üzleti partnerek, a hivatalnokok a helyi tisztviselők vendéglátását élvezték. A vendéglátás női munka volt, legalábbis Mezopotámiában a csaposok és a szállásadók is nők voltak, és szigorú szabályok szerint kellett működniük, ami kiterjedt a sör vizezésére, és azt is szabályozták, hogy a női vendégek milyen feltételekkel foglalhatták el szállásukat. Általában ágyi poloskás matracokon szűk igénytelen panziókban szállhatott meg, aki idegenbe szakadt. Legalábbis a fennmaradt görög leírások szerint.

Városállamok laza szövetsége

A görögök Marseille-től Oroszország déli részéig járták a tengereket. A szárazföldi utazás kemény menet volt, sziklás hegyeken, gyalog jártak az utazók, akik csak könnyű csomagot vihettek magukkal.

Jellemzően az ókori görög közlekedési morál sokkal rosszabb volt, mint manapság. Ha két szekér találkozott egymással az egyetlen járható nyomvonalon, akár hosszú kilométereket kellett hátrálniuk, hogy elférjenek egymás mellett. De előfordult, hogy erre egyikük sem volt hajlandó, és akkor gyakran összecsaptak. Az Oidipusz-történetben is egy ilyen közúti ámokfutás után teljesíti be tragikus sorsát a főhős.

A szent helyek, a több napos bacchanáliák, az olimpiai játékok, színházi előadások hatalmas tömegeket vonzottak, özönlöttek az utazók, és a legtöbb ilyen népszerű esemény, hely a Római Birodalmat is túlélte.

A tenger és az utak urai

Az utazókra más veszedelmek is vártak. A tengereket kalózok, illetve szárazföldet útonállók uralták. A kereskedők ezért igyekeztek minél kevesebb értéket magukkal vinni, a nagyobb vagyont pedig a közkincstárként működő templomokban tették letétbe.

Róma állandó haditengerészetet telepített a kulcs helyekre, amivel biztonságossá tette a tengereket, a birodalmat pedig a jól megépített utakkal kötötte össze, amiken anélkül lehetett közlekedni, hogy útonállók támadtak volna az emberre. Az egységes pénzrendszer pénzügyi biztonságot teremtett, római érmével bárhol lehetett fizetni a pénzváltók súlyos levonásai nélkül. A birodalom Angliától az Eufráteszig egy egységes jogrendszerének a védőernyője alatt állt.

Mindezen intézkedések, illetve a birodalom mérete miatt a római kereskedelem virágzott. A Romulus utódai által kialakított rendszer méreteit csak a 18. században érte el újra Európa. Az 50-60 méter hosszú gályákból álló kereskedelmi flotta évente akár 150 ezer tonna gabonát tudott szállítani Alexandriából Itáliába. Egyiptom ekkoriban Afrikával, sőt Indiával is élénk kereskedelmi tevékenységet folytatott. Az egyiptomi búza mellett a hispán olívaolaj, a gall borok, illetve a görög faragott kövek voltak a legnépszerűbb portékák birodalomszerte. Már a görögöknél is megjelentek, de Rómában hálózattá fejlődtek a kereskedelmi ügynökségek. A Forum Romanumon is számos ilyen iroda működött, ahol jogi, logisztikai segítséget nyújtottak az üzletelni vágyók számára.

A legjobb turizmus

Akinek pénze volt és kényelmesen akart utazni, az párnás gyaloghintóra ült, de a városok kapuiban többféle jármű várta az utasokat a szekerektől át a gyaloghintóig. A szegényekre gyalogút várt.

Róma 130 ünnepnapjának nagy részén a rómaiak a városokból kirajzottak a villáikba, gyakran pedig ellenkező irányú volt a forgalom, például amikor tízezrek érkeztek a városon kívülről a Colosseum megnyitásának 100 napig tartó ünnepségére.

A birodalom hanyatlása után az utakat az enyészet vette birtokba, és csak ezerötszáz évvel később lettek ismét olyan szintű utak Európában, mint amikkel Róma büszkélkedhetett.

Próbáld ki!

Ha valakinek kedve támadt kicsit kereskedni vagy utazgatni a Római Birodalomban, keresse fel a Stanford egyetem interaktív térképét, amely hihetetlen részletességgel mutatja be, hogy az egyes évszakokban mennyi idő alatt, milyen költséggel lehetett eljutni A-ból B-be a birodalomban. Tizennégy eset közül választhatunk, mivel utazunk, például ökrös kocsin, megrakott öszvérekkel, gyalog, katonaként egy hadsereggel, lovon vagy csak úgy, turistaként. Az alapúthálózat 84 631 kilométernyi közúti vagy sivatagi nyomvonalat foglal magában, amit 28 272 kilométer hajózható folyó és csatorna egészít ki. A modell tengeri hálózata 1026 tengeri útvonalból áll, és nagyjából 193 ezer kilométert fed le. Jó utazást kívánunk!