Rövid bírói karrierjét cserélte hosszú pénzügyi pályafutásra Baranyai Lipót, aki 1938-1943 között a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. Aktívan támogatta a második világháborúból való kiugrás politikáját. Ennek érdekében Svájcban a szövetséges hatalmakkal tárgyalásokat is folytatott Kállay Miklós miniszterelnök megbízásából. Magyarország német megszállásakor letartóztatták és elhurcolták. Szabadulása után pár évvel később, 1948-ban emigrált, de külföldön is pénzügyekkel foglalkozott.

Jogi helyett pénzügyi pálya

Baranyai Lipót a mai Horvátország területén, Bellyén született 1894. augusztus 7-én. Budapesten jogi egyetemet végzett, közben az első világháború alatt frontszolgálatot teljesített. 1919-ben jogi doktor lett, és a következő évben ügyvédi és bírói vizsgát tett. 1920-tól a budapesti ítélőtábla bírója volt. Az Igazságügyi Minisztériumban betöltött megbízatását cserélte fel a pénzügyi területtel.

1921-1928 között a Pénzintézeti Központ, majd 1928-1931-ben a Magyar Nemzeti Bank ügyésze, később 1935-ig a jegybank jogtanácsosa lett. 1935-1936-ban a Magyar Nemzeti Bank igazgatói beosztásában az ország devizagazdálkodását irányító bankosztályt vezette. 1936-tól a bank vezérigazgatója, majd 1938-tól a jegybank elnöke, egyúttal a felsőház tagja, a pénzügyi bizottság vezetője volt. Bankjogi és jegybanki munkássága elismeréseként 1940-től a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.

A kiugrásról tárgyalt a szövetségesekkel

A második világháború éveiben az angolbarát liberális csoport egyik meghatározó vezetője volt. Bankelnökként lépéseket tett a náci Németország Magyarországgal szembeni márka adósságának mérséklésére érdekében, egy, a valóságos értékarányhoz közelebb álló pengő-márka árfolyam kialakítására. Emiatt konfliktusba keveredett a németbarát Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszterrel. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy célkitűzései nem valósíthatók meg, 1943 februárjának elején lemondott a jegybank elnöki tisztségéről.

Mint Kállay Miklós miniszterelnök bizalmasa, az ő megbízásából Svájcban tárgyalt a Szövetséges és Társult Hatalmak képviselőivel Magyarország háborúból való kilépéséről.

Közismert náciellenessége miatt az ország német megszállásakor – 1944. március 19. – a Gestapo letartóztatta, fogságából 1944. októberben szabadult, majd a világháború befejezéséig bujkált.

Emigrált, de pénzügyekkel foglalkozott

A második világháborút követően 1947-ig a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete és a Magyar-Amerikai Társaság elnöke volt. A kommunista hatalomátvételt követően 1948-ban Nagy-Britanniába emigrált, emiatt tudományos akadémiai tagságától 1949-ben megfosztották - csak 1989-ben rehabilitálták, akkor kapta vissza posztumusz akadémiai tagságát.

1951-ig az Angol Bank – a brit jegybank – könyvtárában kapott állást. Ezt követően az Amerikai Egyesült Államokba költözött és a Világbank utazó képviselőjeként dolgozott 1959-ig. Az 1950-es évek végén a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le, ahol a Német Szövetségi Bank (jegybank) tanácsadójaként vállalt munkát. Bankári, pénzügyi tevékenysége mellett a magyar emigráció egyik vezető alakja volt: többek között ő kezdeményezte a Magyar Nemzeti Bizottmány, és az Angliai Magyar Demokratikus Emigráció Segítő Bizottság és Tanácsadó Szervezet megalakítását. 1949-től 1957-ig a Londoni Magyar Szemle, illetve az Angliai Új Magyarság című lapok munkatársa volt. 1970. január 20-án hunyt el Majna-Frankfurtban.