Erney Károly (1874-1951) művészcsaládból származott, mégis a pénzvilágot választotta: csaknem 50 évig dolgozott a legrégebbi magyar pénzintézetnél, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál, ahol a vezérigazgatóságig vitte, neve csaknem egy évtizedig szerepelt a 10 pengős bankjegyen.

Művészcsaládból a bankvilágba

Erney Károly művész családban született 1874. február 13-án, Budapesten. Apja ismert zeneszerző, zenepedagógus, a legrégebbi budapesti zenei tanintézet, a Nemzeti Zenede igazgatója volt. Ő maga kereskedelmi akadémiát végzett, majd 1890-1894 között külföldi pénzintézeteknél szerzett banki gyakorlatot.

Hazatérve a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnél vállalt állást. Előbb gyakornok, majd fogalmazó, később előadó lett. 1911-től már a takarékpénztár egyik ügyvezető igazgatója volt.

Az első világháborút követően, 1919-től vezérigazgató-helyettesként dolgozott. A Tanácsköztársaság idején bebörtönözték, de a tanácshatalom megdöntését követően folytathatta vezérigazgató-helyettesi tevékenységét. 1924-ben vezérigazgatóvá nevezték ki, majd 1929-től a bank igazgatóságának alelnöke lett. Amikor 1939-ben a takarékpénztár igazgatóságának elnökévé választották, megvált vezérigazgatói tisztségétől.

1943-ban a takarékpénztár igazgatósági elnöki székéből a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület tulajdonolta Hazai Bank elnöki székébe ült át, pozícióját a második világháború végéig töltött be. Neve és tevékenysége az első világháborút megelőző évektől a második világháború végéig szorosan összefonódott a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület sikeres eredményeivel.

Ott volt a neve a tízpengősön

Erney Károly vezetői beosztása mellett bekapcsolódott a két világháború közötti évtizedek politikai életébe is. Sokoldalú bankári tevékenysége elismeréseként 1927-től a második világháború végéig a parlamenti felsőház tagja lett.

Számos alkalommal eredményesen képviselte Magyarországot a nemzetközi közgazdasági és pénzügyi tanácskozásokon.

Elismert banki szakemberként bekapcsolódott az ország gazdasági, pénzügyi életének az irányításába. 1927-től 1944 végéig a Magyar Nemzeti Bank főtanácsának a tagja és a Magyar Külkereskedelmi Intézet elnöke volt. A takarékpénztár megbízásából az Első Magyar Gazdasági Gépgyár és a Hangya Szövetkezet igazgatósági tagja volt. A jegybank főtanácsosaként Erney aláírása ott volt minden 1936-1945 között forgalomban lévő 10 pengős bankjegyen.

Arra is jutott ideje, hogy részt vegyen az Országos Ipartanács és a Kereskedelmi Szakoktatási Tanács munkájában, vezetésében. A második világháborút követően a megváltozott politikai viszonyok között háttérbe szorították. 1951. június 27-én hunyt el Budapesten.