A jogászból lett bankár kalandos élete során harcolt a forradalom oldalán Kossuth nemzetőrségében, sikeres politikai karriert is magáénak tudhatott. Kautz Gyula neve mégis a 19. század második felének nagy hatású, nemzetközi hírű közgazdászaként maradt fenn, aki 20 éven át az Osztrák-Magyar Bank vezetőjeként dolgozott.
Oktató és politikus volt
Kautz Gyula Győrben született 1829. november 5-én. Pesten szerzett jogtudományi doktori végzettséget 1849-ben. Az ifjúra - aki az 1848-as forradalom idején nemzetőrként is szolgált - nagy hatást gyakorolt Széchenyi István. Kautz Gyula a kor elvárt gyakorlatának megfelelően évekig külföldön - Berlinben, Heidelbergben és Lipcsében - képezte tovább magát. Hazatérése után 1851-től Pozsonyban a jogtudományt, majd 1853-tól Nagyváradon pénzügyi ismereteket oktatott. 1857-től a budai műegyetemen tanított nemzetgazdaságtant, közjogi és politikai tudományi tantárgyakat. Oktatói pályája meredeken ívelt felfelé: 1863-tól a Pesti Tudományegyetemen tanított, ahol 1868-tól egyetemi tanár, 1872-től a jog- és államtudományi karának dékánja, majd 1874-ig az egyetem rektora lett. Közben a politikával is kacérkodott: 1865-től 1883-ig a kiegyezési folyamatot irányító Deák párt, majd a Szabadelvű Párt tagjaként országgyűlési képviselő, a dualista monarchia támogatója volt. 1886-tól a főrendiház örökös tagja lett, 1893-ban az uralkodótól, Ferenc Józseftől tanácsosi címet kapott.

A Pesti Tudományegyetem épülete 1900 körül
Író és akadémikus is
Kautz Gyula a fenti sikerei ellenére elsősorban mégsem megbecsült egyetemi oktatóként, illetve sikeres politikusként vált ismertté, hanem tudományos munkássága, közgazdászi és bankvezetői tevékenysége révén. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1865-től rendes tagja lett, később a tudományos társaság másodelnöke volt. Tudományos munkásságának eredményei alapján a nemzetgazdaságtan egyik első és legkiválóbb művelője volt. Aligha véletlen, hogy 1868-ban és 1871-ben is elnyerte a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Fáy András Alapítványának díját.
Legjelentősebb kötetei a nemzetgazdaságtan és a pénzügytan kérdéseivel, a nemzetgazdasági eszmék fejlődésével és a monarchia valutareformjával foglalkoztak. A közgazdaságtan elmélete és története című nagy hatású műve a maga idejében egyedülálló szellemi teljesítménynek számított. Fő művei közé tartozik még az Osztrák–Magyar Monarchia statisztikájáról írt tankönyve, illetve Az állameszme világtörténeti fejlődésében című műve.

Kautz Gyula az 1870-es években, Ellinger Ede felvételén.
Kötelességtudat és bátorság
Az uralkodó közgazdasági ismeretei, munkássága és politikai tevékenysége elismeréseként 1883-ban az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézete élére nevezte ki alkormányzói rangban, majd 1892. március 6-án első magyarként megbízta a dualista jegybank kormányzói tisztségével. A közös, jegybankként működő pénzintézet - mai fogalmaink szerinti - elnöki tisztségét 1900 februárjáig viselte.
Ez idő alatt vezető szerepet játszott az Osztrák-Magyar Monarchia aranyalapú fizetőeszköze, a korona kialakításában és bevezetésében.
Az Osztrák-Magyar Bank kormányzói tisztéről történt lemondását követően tudományos tevékenységet folytatott. Budapesten hunyt el 1909. március 27-én.
Kautz kortársa, egy másik tudós magyar jegybankár, Popovics Sándor - aki az Osztrák-Magyar Bank utolsó kormányzója, és a Magyar Nemzeti Bank első elnöke volt - így emlékezett Kautz Gyulára: „Még két alapvonás vélek nála feltalálhatni. Az egyik, hogy komolyan vette kötelességét minden állásában, amelybe jutott. A másik, hogy volt meggyőződése és – ami nélkül a meggyőződésnek nincs értéke – meg volt a bátorsága azt ki is mondani”.
Szerző:
OTPédia
Források:
Dr. Botos János, történész