A jogászból lett bankár kalandos élete során harcolt a forradalom oldalán Kossuth nemzetőrségében, sikeres politikai karriert is magáénak tudhatott. Kautz Gyula neve mégis a 19. század második felének nagy hatású, nemzetközi hírű közgazdászaként maradt fenn, aki 20 éven át az Osztrák-Magyar Bank vezetőjeként dolgozott.

Oktató és politikus volt

Kautz Gyula Győrben született 1829. november 5-én. Pesten szerzett jogtudományi doktori végzettséget 1849-ben. Az ifjúra - aki az 1848-as forradalom idején nemzetőrként is szolgált - nagy hatást gyakorolt Széchenyi István. Kautz Gyula a kor elvárt gyakorlatának megfelelően évekig külföldön - Berlinben, Heidelbergben és Lipcsében - képezte tovább magát. Hazatérése után 1851-től Pozsonyban a jogtudományt, majd 1853-tól Nagyváradon pénzügyi ismereteket oktatott. 1857-től a budai műegyetemen tanított nemzetgazdaságtant, közjogi és politikai tudományi tantárgyakat. Oktatói pályája meredeken ívelt felfelé: 1863-tól a Pesti Tudományegyetemen tanított, ahol 1868-tól egyetemi tanár, 1872-től a jog- és államtudományi karának dékánja, majd 1874-ig az egyetem rektora lett. Közben a politikával is kacérkodott: 1865-től 1883-ig a kiegyezési folyamatot irányító Deák párt, majd a Szabadelvű Párt tagjaként országgyűlési képviselő, a dualista monarchia támogatója volt. 1886-tól a főrendiház örökös tagja lett, 1893-ban az uralkodótól, Ferenc Józseftől tanácsosi címet kapott.

Író és akadémikus is

Kautz Gyula a fenti sikerei ellenére elsősorban mégsem megbecsült egyetemi oktatóként, illetve sikeres politikusként vált ismertté, hanem tudományos munkássága, közgazdászi és bankvezetői tevékenysége révén. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1865-től rendes tagja lett, később a tudományos társaság másodelnöke volt. Tudományos munkásságának eredményei alapján a nemzetgazdaságtan egyik első és legkiválóbb művelője volt. Aligha véletlen, hogy 1868-ban és 1871-ben is elnyerte a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Fáy András Alapítványának díját.

Legjelentősebb kötetei a nemzetgazdaságtan és a pénzügytan kérdéseivel, a nemzetgazdasági eszmék fejlődésével és a monarchia valutareformjával foglalkoztak. A közgazdaságtan elmélete és története című nagy hatású műve a maga idejében egyedülálló szellemi teljesítménynek számított. Fő művei közé tartozik még az Osztrák–Magyar Monarchia statisztikájáról írt tankönyve, illetve Az állameszme világtörténeti fejlődésében című műve.

Kötelességtudat és bátorság

Az uralkodó közgazdasági ismeretei, munkássága és politikai tevékenysége elismeréseként 1883-ban az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézete élére nevezte ki alkormányzói rangban, majd 1892. március 6-án első magyarként megbízta a dualista jegybank kormányzói tisztségével. A közös, jegybankként működő pénzintézet - mai fogalmaink szerinti - elnöki tisztségét 1900 februárjáig viselte.

Ez idő alatt vezető szerepet játszott az Osztrák-Magyar Monarchia aranyalapú fizetőeszköze, a korona kialakításában és bevezetésében.

Az Osztrák-Magyar Bank kormányzói tisztéről történt lemondását követően tudományos tevékenységet folytatott. Budapesten hunyt el 1909. március 27-én.

Kautz kortársa, egy másik tudós magyar jegybankár, Popovics Sándor - aki az Osztrák-Magyar Bank utolsó kormányzója, és a Magyar Nemzeti Bank első elnöke volt - így emlékezett Kautz Gyulára: „Még két alapvonás vélek nála feltalálhatni. Az egyik, hogy komolyan vette kötelességét minden állásában, amelybe jutott. A másik, hogy volt meggyőződése és – ami nélkül a meggyőződésnek nincs értéke – meg volt a bátorsága azt ki is mondani”.