Az első magyar papírpénzt, a kétforintost az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején vezették be Magyarországon. A háborús készülődés adta meg a lökést a pénzügyi reformnak.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc központi figurája Kossuth Lajos lett, akinek megítélése az utókor számára elsősorban politikai tettei miatt vitatott, de pénzügyi területen megvalósított víziói azt a pár hónapot, amit pénzügyminiszterként töltött, Magyarország legprogresszívabb időszakai közé emeli.

Kossuth, a reformer

Kossuth nem a forradalom idején tűnt fel. Közismert reformpárti politikusként, újságíróként akkor már régóta a független Magyarország megteremtéséért dolgozott, sőt az ő kezdeményezésére alakult át Pest első takarékpénztára részvénytársasággá, de a szabadságharc nélkül valószínűleg csak egy lett volna a korszerű nézeteket valló közgazdászok sorában.

A Habsburg Birodalom a magyar gazdasági függetlenségi törekvéseket ott akadályozta, ahol csak tudta. Miközben Európában mindenhol pénzügyi forradalom zajlott, Pesten még sem jegybank, sem bankjegynyomtatás nem létezett, de még a banki szolgáltatásokat is minimálisra szűkítette Bécs, hogy az Osztrák Nemzeti Bank előnytelen feltételeivel hátráltassa a magyar törekvéseket.

Radikális ötletek

Kossuth az Ausztriát és a nyugati területeket előnyben részesítő politikával szemben szenvedélyesen lépett fel. Nézetei sokkal radikálisabbak voltak annál, amit a Habsburgok fennhatóságát elismerő politikai csoportok, majd a Batthyány-kormány is képviselt.

A márciusi forradalom első heves napjait követő izgalomban egyformán hallatszottak az osztrák császár hatalmát elismerő és a függetlenséget követelő radikálisabb hangok. Bár Kossuth szót értett mind a két oldallal, inkább az utóbbi táborral szimpatizált. Önálló pénzügyminisztériumot harcolt ki, aminek a Batthyány-kormányban ő lett a vezetője.

A kormánynak pénzre volt szüksége. 1848. április 11-én megszületett az új alkotmány, ami utat nyitott a gazdasági és társadalmi fejlődés előtt: felszámolta a rendi kötöttségeket, megszüntette a vámkorlátokat, helyükbe “a föld, az ipar és a kereskedelem szabad művelése lépett”. A közteherviseléssel “merőben új pénzügyi helyzetet és egyben a régen vágyott önálló költségvetés kidolgozásának a lehetőségét” teremtette meg Kossuth.

Bevetette magát a munkába

A pénzügyminiszter hivatalba lépésének másnapján munkához látott. A forradalmat követő napokban a magyar lakosság bizalma megrendült az osztrák bankjegyekben, ezért Kossuth arra kérte Esterházy Pál minisztert, hogy szólítsa fel az Osztrák Nemzeti Bankot, az osztrák bankjegyekre sürgősen küldjön nemesfém fedezetet. Az osztrákok eleget tettek a kérésnek.

A kormány bevételei és kiadásai kezdetben egyensúlyban voltak még úgy is, hogy a hadiadó nem a költségvetésbe, hanem közvetlenül a hadi hatóságokhoz folyt be, és a bányaadók is az udvarhoz folytak be. Kossuth az addigi gyakorlatot felülírva ezeket az adókat a pénzügyminisztériumhoz rendelte, majd magához vonta a postát és betiltotta a Magyarországon forgalmazott osztrák állami lottót is.

Újságot is alapított

Az udvar természetesen nagy veszteségként élte meg a források elvesztését, és mind a hadügyeket, mind a pénzügyeket vissza akarta szerezni a magyar kormánytól, de Kossuth még saját lapot is alapított, hogy pontosan kifejthesse gazdaság- és pénzügypolitikájának részleteit.

Pénzt azonban továbbra is csak az Osztrák Nemzeti Bank nyomtatott. Bár felmerült egy önálló magyar jegybank megvalósításának ötlete, de a terv az 1870-es évek végéig talonban maradt. Az állami pénzügyi feladatokra ezért egy már működő magánbankot szemeltek ki.

Kossuth Lajos 1848. június 17-én szerződést kötött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal, amely először a magyar történelemben papírpénzt bocsátott ki. A cél a magyar hadsereg fejlesztése volt, aminek finanszírozására először 12,5 millió forint értékű kétforintos, majd egyforintos bankjegyet hoztak forgalomba. A Kossuth-bankóként elhíresült bankjegyek mögött a magyar kormány ötmillió forint értékű aranyfedezete állt.

A Kossuth-bankó, a jelkép

A Kossuth-bankókat októberben továbbiak követték Kossuth Lajos pénzügyminiszter aláírásával, de már nem volt fedezetük, így hamar elértéktelenedtek. Ennek ellenére Kossuth pénzrendszere elég anyagi alapot szolgáltatott, a szabadságharc leverése nem a pénzügyeken múlott elsősorban.

A magyar lakosság lojálisan állt a pirosas Kossuth-bankókhoz, amiben a függetlenség jelképét látták. Jelképet látott benne az osztrák udvar is, ezért a szabadságharc bukása után az összes bankjegy megsemmisítését rendelte el. Pesttől Aradig lángoltak a bankók, amivel jelképesen is véget ért az ország Kossuth által megteremtett pénzügyi függetlensége.