A hazai pénzintézetek által folyósított hitelek különböző formájúak voltak és vannak, többek között váltóhitelek, jelzáloggal fedezett hitelek, kötvényhitelek, kötelezvényre folyósított hitelek, beruházási hitelek és a sort még folytathatnánk. Kamatozásuk lehet kötött vagy a pénzpiaci viszonyokhoz alkalmazkodva változó. Törlesztésük futamideje néhány hónaptól akár több évtizedig is eltarthat.

A magyarországi pénzintézetek az 1840 és 2020 között kihelyezett hiteleket több fizetőeszközben (pénzrendszerben) folyósították. 1840-től az osztrák birodalomban használt konvenciós értékű forintban, majd 1858-tól osztrák értékű forintban. Az 1867-es kiegyezést követően változatlanul az osztrák értékű forint maradt a hivatalos fizetőeszköz, majd 1900. január 1-jétől bevezették az új pénzrendszert, a koronát. A korona az első világháború alatt, és különösen a háborús vereség, és a trianoni békediktátumot nyomán egyre gyorsuló inflációba csapott át, értéke rohamosan csökkent. Az értékét vesztő, és egyre inkább csillagászati számokat tartalmazó koronapénzjegyeket 1927. január 1-jétől új pénzrendszer, a pengő váltotta fel. A pengő értéke 1938-ig, a közvetlen háborús felkészülés megkezdéséig meglehetősen stabilnak bizonyult. A második világháború alatt azonban értéke folyamatosan csökkent, majd a háborús vereséget követően a világ eddig legmagasabb hiperinflációjába csapott át, és gyakorlatilag értékét elvesztette. Az 1946. augusztus 1-jétől törvényes fizetőeszközként megjelent forint pénzrendszer értéke az elmúlt hetvenöt évben folyamatosan romlott. Az infláció különösen magas lett a negyvenes évtized végén, az ötvenes évtized első felében, és a rendszerváltoztatás időszakában, majd a kilencvenes években. Az infláció mértéke a 21. század eddig eltelt két évtizedében előbb fokozatosan mérséklődött, majd a 2020-as évtized végétől ismét emelkedni kezdett.

(A grafikonon a két hiperinflációs dátum (1925 és 1945) esetében nem a valós számokat adtuk meg, mivel azokat a normális értékek mellett nem lehet egy grafikonban megjeleníteni. Az infláció mértékét feljebb, az egyes pénznemekre kattintva ismerheted meg.)

A táblázat 1840-től 1926-ig ezer koronában adja meg a kihelyezett hitelek értékét. Ennek megfelelően a konvenciós forint az 1858. április 27-dikén megállapított átszámítás alapján lett osztrák értékű forintra átkonvertálva: 100 konvenciós forint = 105 osztrák értékű forinttal. 1900. január 1-jétől 100 osztrák értékű forint 200 koronával lett egyenértékű. Az 1927. január 1-jétől érvényes pengő pénzrendszerben 12 500 korona lett 1 pengővel egyenértékű. Az átváltás számításának megkönnyítése érdekében a korona pénzjegyeket felülbélyegezték pengő értékre átszámolva, illetve a pénzügyi adatokat 1925-től a korona mellett pengőben is megadták. A pengőt 1946. augusztus 1-én felváltó forint átváltási aránya csillagászati számot jelentett: 400 000 kvadrillió pengő lett egyenértékű 1 forinttal. A pénzintézetek korábbi kihelyezéseik, befektetéseik értékét a hiperinfláció idején elvesztették. Így a hitelezés az új fizetőeszközben fokozatosan bontakozott ki. A folyamatot 1947 végén, 1948 folyamán erőteljesen befolyásolta a pénzintézetek államosítása, az egyszintű bankrendszer kiépítése, majd a tervgazdálkodásra való áttérés. 1987-től újra létrejött a kétszintű bankrendszer, amely napjainkra már stabil, sokszereplős piaccá nőtte ki magát.

A táblázat a pénzintézetek teljes körének hitelkihelyezését tartalmazza, így a bankok, a takarékpénztárak, a földhitelintézetek (jelzálogintézetek), a hitelszövetkezetek, a takarékszövetkezetek, a jegybankok (Osztrák Nemzeti Bank, 1878-tól Osztrák-Magyar Bank, 1921-től Magyar királyi Állami Jegyintézet, 1924-től Magyar Nemzeti Bank) folyósításait. A korona és a pengő esetében ezer koronában, illetve ezer pengőben, a forintnál millió forintban tartalmazza a táblázat az adatokat. Az 1920-as évről értékelhető pénzügyi statisztika nem áll rendelkezésre. A táblázat folyamatosan növekvő számai mögött nem csak a bővülő hitelkihelyezés húzódik meg, hanem a számok a mindenkori infláció hatását is tartalmazzák.