Elképzelte már, hogy mit tenne, ha a világ leghatalmasabb uralkodója lenne? A történelemben már többen is meghódították a világot. Voltak köztük olyanok, akiknek hatalmas hadsereggel, hajóhaddal sikerült elérniük ezt a roppant hatalmat, másoknak pénzzel. A Habsburgoknak pedig házasságokkal.

A Habsburg család évszázadokon át meghatározó szereplője volt az európai történelemnek. Egy időben Spanyolországot, a Németalföldet, Közép- és Kelet-Európát, Észak-Itáliát, Nápolyt és a német fejedelemségeket is ők uralták.

Jöttek a dolgos hétköznapok

A házassággal megszerzett területeket azonban nehéz volt megtartani. Néhány utód személyes alkalmatlansága miatt már a trónra lépéskor eleve kudarcra volt ítélve, de akik el is jutottak volna addig, hogy az állam- és pénzügyeket rendbe tegyék, erre már nem maradt energiájuk, mert idejük nagy részét az állandósult háborúk kötötték le. Azok a háborúk, amik iszonyatos emberi és anyagi áldozatokat követeltek a birodalom lakóitól.

Ezt a roppant birodalmat a habsburgoknak sosem sikerült teljesen centralizálniuk. A Habsburg birodalomban országonként más törvények szabályozták a lakosság életét, eltért az adórendszer is, a császári udvarnak ezért minden régióval külön kellett egyezkednie. A Monarchiában például Magyarországgal, Csehországgal, Sziléziával, Morvaországgal, Felső- illetve Alsó-Ausztriával, Stájerországgal, Karintiával, Krajnával, Tirollal és a német városokkal.

Egekbe emelt adók

A kincstárnak két fő bevételi forrása volt: a pénzkibocsátás és a legváltozatosabban kivetett adók. Mivel az adórendszer néhány közös céltól eltekintve nem volt egységes, és a beszedést sokáig a birodalom különböző részeivel kapcsolatban álló alkamarák intézték, az udvar elvárása kezdetben annyi volt, hogy legyen pénz a háborúira.

Az udvar a követeléseket az alkancellárokra tolta, akik tovább tolták az adott ország nemeseire, azok meg a parasztságra, jelentősen túladóztatva őket. A Habsburg tartományok birtokalapú társadalmában a városoknak és a polgároknak marginális szerepük volt.

Az arisztokrácia szembefordult az uralkodóval, de meghagyták kiváltságait

A birodalom gazdaságát regionális munkamegosztás, valamint gazdasági önellátás jellemezte, ami ahhoz vezetett, hogy az egyre élénkebb európai gazdasági vérkeringésből a Monarchia kimaradt, és szinte teljes gazdasági elszigeteltségbe került.

A 16.-18. században háborúból viszont egyre több lett, amihez még több pénzre volt szükség, ezért számos új adóformát találtak ki, mint például a jövedelemadót és a luxuscikkek adóját.

Kölcsön a kereskedőtől

Az udvar kölcsönökhöz is folyamodott. A Habsburgok legnagyobb hitelezői délnémet városok voltak, közülük is kimagaslott Augsburg, de a hitelezők között voltak osztrák nemesek, tisztségviselők illetve néhány bécsi itáliai kereskedő is, majd a 17. század végétől a helyi zsidó kereskedők is megjelentek. Közülük emelkedett ki Samuel Oppenheimer, aki kezdetben hadászati felszerelésekkel kereskedett, később pedig az udvar legnagyobb hitelezőjévé vált. Amikor 1703-ban maga is csődbe ment, az udvar lépéskényszerbe került.

A császár tartalékai kimerültek.

Az egyre jobban elszálló államadósság kezelésére 1705-ben létrehozták az első állami bankot, a Bécsi Városi Bankot, majd tíz évvel később az Universal Bancalitätet, aminek meg új hitelek felvétele lett a feladata.

Bankszerűség

A két pénzintézet együttműködését a Titkos Pénzügyi Konferenciára bízták, ami azonban totális csődnek bizonyult, ezért a század közepén Mária Terézia az egyik első intézkedésével előbb a konferenciát, majd a Bancalitätet is felszámolta.

A spanyol örökösödési háború finanszírozásához a császárnak külföldi kölcsönök után kellett néznie. Angol és holland szövetségesei a pénzért cserébe a szlovén higany és cseh rézbányák működtetésének a jogát kérték, ami szinte az egyetlen komoly tőkéje volt a birodalomnak.

Genovától Amszterdamig

Mária Terézia uralkodásának idején az udvar finanszírozásába Genova után Frankfurt is bekapcsolódott, de Peter Dickson szerint hosszabb távra egyházi és karitatív intézmények, rendek, kórházak, szegényházak és a nemesség is adtak hitelt. Rövid lejáratú kölcsönökért pedig a helyi higanyos és rezes bécsi kereskedőkhöz fordult a császár, akiknek adókedvezményekkel, címek illetve bányászati jogok odaítélésével törlesztett.

Mária Terézia elvette a tartományok önálló adóztatási jogát, jobbágyokat védő intézkedéseket hozott, megváltoztak az út- és vámdíjak, a hazai ipart védve megemelték az import vámokat, míg a belső vámokat eltörölték. Ausztria és Csehország közös vámterület hozott létre.

Nem engedtek a jogaikból

II. József követve édesanyját, még további változásokat vezetett be, az ingatlanadója pedig a nemesekre is vonatkozott volna. Halála után azonban szinte minden visszaállt az eredeti állapotba.

A 19. században a Habsburgok a gazdaság működtetése érdekében létrehozták az Osztrák Nemzeti Bankot, de ekkor már a tartományok kezdték a tempót diktálni, majd visszavették az irányítást a saját sorsuk felett, ami végül a birodalom széteséséhez vezetett.