1977. júniusában a brit Anglia Television Tudományos jelentés címmel egy átverős műsort tűzött műsorára. Az eredetileg április 1-jére készült áldokumentumfilm arról szólt, hogy a Föld készletei kimerülőben, a földi élet hamarosan összeomlik, ezért a világ kormányai összegyűjtötték a legjobb tudósokat, hogy az emberiséget a Marsra tudják költöztetni.

A kisfilmet soha többé nem tűzték műsorra. Bár átverésnek szánták, de az egyáltalán nem volt áprilisi tréfa, amit a műsorban megszólaló színész-tudósok a földi életről jósoltak. A hatvanas években egymástól függetlenül dolgozó tudósok is arra jutottak, hogy ha a világunk ilyen iramban növekedik, annak végzetes következményei lesznek az emberiségre.

Valamit tenni kell

1968-ban Paul Ehrlich a Népességrobbanás című könyvében demográfiai és élelmezési katasztrófát jósolt ötven éven belül. Ugyanebben az évben a gyáriparos Aurelio Peccei és Alexander King skót tudós vezetésével tudósok, akadémikusok, diplomaták, mérnökök a Római Akadémia székházában megalapították a Római klubot.

A Római klub tagjai a jövőben lehetségesen bekövetkező világmodellt alkottak. A világ gazdasági-társadalmi összeomlását 1970-ben 50 év múlvára várták, azaz napjainkra, és ennek elkerülésére a növekedés teljes visszafogását javasolták.

A tudós társaság első jelentését az amerikai MIT-n Donella H. Meadows és Jorgen Randers írták A növekedés határai címmel. A dolgozat egyrészt korszakalkotó volt, azóta harminc nyelven tizenkét millió példányban kelt el világszerte, másrészt – annak hiányosságai miatt – a fogadtatása nem volt kirobbanó.

Nem akartak rossz híreket hallani

A jelentés megállapította, hogy a népesség és a gazdaság növekedése abban a tempóban nem tartható fenn hosszú ideig, és a válság csak úgy kerülhető el, ha az emberiség lé­lekszámát, a termelő és fogyasztó tevékenységet korlátozzuk.

A kézirat nyolcvan példányát eljuttatták a tudóstársadalomhoz is, de alig váltott ki valamiféle reakciót, a jelentést a politikai és üzleti elit pesszimista károgásnak tekintette, az MIT néhány munkatársa pedig vezércikkekben kritizálta.

„Akkoriban a legtöbb embernek nehezére esett elképzelnie, hogy az emberi tevékenység valaha olyan nagy mértéket érhet el, ami megváltoztatja a bolygó természetes folyamatait" – mondta később a szerző Donella Meadows férje, Dennis Meadows az Euronaturnak.

Magyar jósok

Az úgynevezett Meadows-jelentés az első próbálkozás volt egy kvantitatív világmodell felállítására, de nem lehetett teljes. Megállapításait azóta többször korrigálták. A jelentés leggyengébb pontja az volt, hogy viszonylag kevés adat állt rendelkezésre a hatvanas években, és a becslések nem voltak pontosak. A tudósok öt paramétert vizsgáltak, a világ népességét, a nyersanyagkészleteket, az egy főre jutó élelmiszerkész­leteket, az egy főre jutó ipari termelést, valamint a környezet szennyezett­ségi fokát. Tévedtek abban, hogy a Föld lakossága sokkal nagyobb létszámon tetőzik majd, mint ahogy jósolták, 80 százalékkal túlbecsülték az elektromos áramszolgáltatás és 35 százalékkal az íráskészség elterjedését.

A Római klub más megközelítésű jelentéseket is kiadott, amik között kettőt magyar tudós jegyez. Gábor Dénes technológia-elvű, hulladékkezelési témájú jelentése után a zongoraművész, filozófus és jövőkutató László Ervin 1977-ben a Célok az emberiség számára címmel írt jelentést, amiben a morális kérdéseket állított a középpontba.

Mi jön?

László Ervin harminc évvel a jelentés után azt mondta egy interjúban, hogy „akkor azt gondoltuk, hogy az emberiség közös céljait össze lehet hangolni. De sajnos nem lehetett.”

Az emberiség előtt még mindig nyitva állnak megoldási lehetőségek, amik a globális válság elkerülését lehetővé tennék. Dennis Meadows szerint ugyanakkor a 2030-ig bekövetkező változások sokkal drámaiabbak és drasztikusabbak lesznek, mint a 20. század történései együttvéve.

A kulcs évtized jön az emberiség történelmében.