Nem csak most van munkaerőhiány Magyarországon, hanem már 1977-ben is megállapította a Központi Bizottság, hogy „a gazdasági növekedés pótlólagos munkaerőforrásai kimerültek”. A sztahanovista modell már régen nem működött, ezért változásra volt szükség.
Mit tehetett egy mérnök vagy akár egy minisztériumi tisztviselő a szocializmusban, ha nem volt pénze? Például takarítógépet hozott be az NSZK-ból, és esténként, hétvégén némi tologatással jelentős többletjövedelemre tett szert.
Igény az volna rá
1970 nem volt olyan nagyon régen, amikor a szocialista Magyarországon a tervgazdaság falai repedezni kezdtek. Ez a mindennapokra lefordítva annyit jelentett, hogy az embereknek nem volt pénzük. Az államnak sem volt, azt viszont megengedhette, hogy a munkavállalók maguk próbáljanak meg boldogulni. A központosított tervgazdaság mellett megjelent egy második gazdaság, és 1982-től a munkavállalók vállalkozásokba tömörülhettek. Százezres számban meg is tették.
A Minisztertanács négy új, jogi személyiséggel nem rendelkező társasági formát engedélyezett.
A gazdasági munkaközösségek (gmk) kisebb társulások voltak, az alapításhoz nem volt szükség befektetésre, tagjai nem teljes állásban, hanem csak mellékállásban, a jövedelmüket kiegészítve végeztek túlmunkát a vállalkozásban.
Fusi és ami mögötte van
A géemkások maximálisan kihasználták a kiskapukat, így rugalmasabban tudtak a megrendelők igényeihez igazodni, mint a szocialista vállalatok. A tagok a részesedésből rövid idő alatt is jelentős haszonra tudtak szert tenni.
Ezek a kezdetleges magáncégek jól összeszokott együttesekből álltak, és “vezetőik a vállalati munkaszervezetek vezetőivel azonosak voltak. A legtöbb gmk az építőiparban alakult meg, később közülük több is szövetkezetté alakult. Ilyen kisiparosok, magántaxik, boltok és vendéglátóipari-egységek lettek a magángazdaság úttörői. “Az 1980-as évek közepén a magyar családok legalább kétharmada, de lehet, hogy háromnegyede vett részt az úgynevezett második gazdaság pontosan átláthatatlan rendszerű tevékenységében.”
Decentralizált étterem
Szerencsések voltak, akik valamilyen gyárban dolgoztak, mert egy magáncég tagjaként munkaidőn kívül ingyen használhatták a gyár eszközparkját. Ezeket hívták vállalati munkaközösségnek (vgmk). Készítettek dübelt, esetleg programoztak, takarítottak, vagy szigetelést csináltak.
Elsősorban a kereskedelemben és a vendéglátásban, valamilyen kiskereskedelmi egység, étterem bérlésére Polgári jogi társaságok jöttek létre. A pjt-be bármennyien beléphettek, a tagok pedig ezzel arányos módon lettek a magánvagyonukkal is felelősek. Ezt a vállalkozási formát a legmagasabb, 40 százalékos adó sújtotta. Összehasonlításképpen a géemkáknak csak 3 százalékos társasági adót kellett fizetniük.
Mamutoknak ágyaztak meg
Ha egy gmk-t kinőttek, az általában kisszövetkezetté alakult, amelyben a tagok munkabért kaptak. Nem volt ritka, hogy akár ezer fős magánvállalkozások alakuljanak a nyolcvanas évek közepén.
A vállalkozás átalakította a mindennapokat. Az új munkahelyek és a pluszjövedelem ugyanakkor nem csak az életszínvonal szempontjából volt fontos, hanem “azért is, mert a leendő magyarországi piacgazdaság kialakulásához elengedhetetlen szereplők: a (kis)vállalkozók, menedzserek és tőketulajdonosok felkészülési terepe lehetett már a nyolcvanas években”.
A Makona Tervező Kisszövetkezet 1989-ben
Irány a jövő
Aki kiléptek az állami szektorból, megtanultak kockáztatni, dönteni, tárgyalni és megismerték, milyen fontos a könyvelés. Mivel az alapítók gondolkodásmódja is közel állt egymáshoz, ez nagyobb szabadságot adott.
A nyolcvanas évek végén újabb cégformák jelentek meg, a bt, majd a kft-k, ami teljesen megváltoztatta a magyar gazdaságot.
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0
