A Margitszigetet mindenki szereti. Pihenésre, szórakozásra, társasági életre kiválóan alkalmas terep. Hogy ez így alakult, és nem lett belőle egy magántársaság szerencsejátékközponttá alakított miniállama, csak a túlzott pénzéhességén múlott.
Budapest egyik legérdekesebb és legvonzóbb pontja a Margitsziget, és így volt ez, amióta a Duna két partján házak kezdtek épülni. A szigetek, akkor még két részben, mindig is a magyar királyok felségterületének számítottak egészen a 19. század végéig, amikor a modernizáció Magyarországra is beköszöntött.
A Margitsziget és a hozzá kapcsolódó fejlesztések a korai kapitalizmus minden hibáját magukon hordozták. A Margitszigetnek ebben a gyors változásban szórakoztatóipari-szerepet szántak, itt épült volna fel Közép-Európa Monte Carlója.
Arany János vázlata a Margitszigetről, 1880 körül
Mulatóhelynek jelölték ki
Hogy a Margitsziget szórakozásra is tökéletesen alkalmas, arra már kétszáz éve rájöttek, így amikor II. Lipót Sándor Lipót főherceget nádorrá tette, a Margitszigetet jelölte ki mulatóhelynek a számára mint magyar Schönbrunnt.
A Margit hidat 1872-ben elkezdték építeni, majd 1900-ban a szigeti letérő is elkészült, a császár pedig a szigetet felajánlotta megvételre a fővárosnak. Az ingatlan borsos ára miatt sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a főváros megvásárolhassa tovább növelve az amúgy is tetemes adósságát.
A Margitszigetből már a kezdetektől pénzt, méghozzá minél több pénzt akartak kipréselni, ezért a sziget működtetését átadták egy részvénytársaságnak, amelyben tiszteletre méltó üzletemberek, külföldi partnerek, például a Ritz hotel képviselői és mint utóbb kiderült, néhány pénzéhes figura is helyet kapott.
Nem volt szimpatikus
A társaság egy elit helyet szeretett volna létrehozni kaszinókkal, mulatókkal, és hogy céljukat elérjék, komoly pénzeket szántak a döntéshozók megvesztegetésére is. Mindez azonban semmiképpen sem volt a város és az ország vezetőinek az ínyére. Már nem a korrupció, hanem a nagy változások, tartottak a budapestiek haragjától, a választóiktól, akik amúgy is csak belépőjeggyel mehetek a szigetre, ami nem aratott osztatlan sikert. Az sem jött a legjobbkor, hogy az építtetők a kertészet elköltöztetését követelték a szigetről, miközben egy miniszter államközi megállapodást készült aláírni egy világhírű kertészet a Margitszigetre költöztetéséről.
És csak ezután kezdődött a Margitsziget igazi kálváriája.
A saját zsebre dolgozó alkalmazottak, sikkasztó és hamisító vezetők, megvesztegetett fővárosi hivatalnokok sőt még egy miniszter is áldozatává vált az ottani panamáknak, összefonódásoknak, aminek a csúcsát az jelentette, amikor a Margitsziget irányítói nevében olyanok határolódtak el a Margitsziget működtetőjétől, akik ez utóbbi cégben is vezetők voltak.
Forróvá vált a helyzet
A világháború majd az egymás után nyilvánosságra hozott csalások a kezdeti résztvevők kedvét szegték, és sokan azok közül, akik adtak a hírnevükre, hamar otthagyták az állandó botrányokról híres társaságot. A részvénytársaság irányítását a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vette át, amely végleg elvetette a kaszinóváros ötletét, és azt az ”etikai célt tűzte maga elé, hogy (...) elsőrangú gyógyhelyet, kellemes szórakozóhelyet teremtsen a szigetből, hogy abból a főváros közönségének kellemes üdülőhelye, az idegenforgalomnak egyik legjelentősebb bázisa váljék”.
A Tanácsköztársaság aztán a belépődíjat is eltörölte, és a sziget megnyílt a nagyközönség előtt is. Mindenki rögtön beleszeretett, és a tömegeket már az sem állította meg, hogy 133 nap után visszaállították a belépti díjas rendszert.
A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank bankfiókot üzemeltetett a Margitszigeten (V. számú fiók), az azóta lebontásra került Gépház Üzletház és Csárda névre hallgató épületben
A nép megszerette
A Tanácsköztársaság alatt megnyitott Palatinus strandot is tovább fejlesztették, 1921 nyarán átadták a nagy-medencével és több hideg és meleg vizes medencével kibővített fürdőt. A Margitsziget teljes üzemmel működött, ott volt a MAC atlétika és teniszpályái, a mozija, tejcsarnok, ásványvíz üzem, parkok, a nagyszálló, és különböző versenyeknek is otthont adott. A fejlesztések motorja pedig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank lett.
A sziget működtetésében újra és újra tiszta lapot teremtettek a különböző kormányok, de szigetet működtető társaság továbbra is veszteséget termelt, eladósodott, és bár szanálták, a harmincas évek végére újra eladósodott, és amikor éppen fellendülésre volt kilátás, közbejött a 2. világháború, ami szörnyű pusztításokat okozott a Margitszigeten is.
A helyreállításnak még a háborút túlélt részvénytársaság kezdett neki, de 1848-ban a Margitszigettel együtt azt is államosították.
Szerző
OTPédia
Források:
Budapesti Közlöny 1920, Tanulmányok Budapest múltjából, Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság Története, Népszabadság 1998 június 3., Erki Edit: A Palatinus a legsikkebb plázs
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0
