Ha megnézzük a világ legnagyobb és legerősebb bankjait, a top 10-ben főleg kínaiakat és amerikaiakat találunk. Néhány évtizede azonban még teljesen más volt az erősorrend: német és más európai bankok uralták a pénzvilágot.

A 19. század második feléig Anglia diktálta a tempót a világnak, és ott is alakult ki az első, modern értelemben vett bankrendszer. A Bank of Englandet 1694-ben alapította néhány magánszemély, hogy pénzt nyomtasson az uralkodó aktuális háborújához Franciaország ellen.

Visszafogták a finanszírozást

A bankalapítás után számtalan további bank és részvénytársaság jött létre. A részvénytársaságok burjánzásának a parlament a 18. század elején törvénnyel vetett véget, ennek ellenére például 1775 és 1800 között megduplázódott a pénzintézetek száma.

A 19. század elején már hetven bankot tartottak nyilván Angliában, amiknek a nagy többségét olyan üzletemberek alapították, akik más iparágban is érdekeltek voltak. A bankok nélkülözhetetlenek voltak az ipari beruházásokhoz, mégis gyakran érte őket az a vád, hogy rövid távú hitelezéssel csak halmozzák a pénzt, és nem segítik elég mértékben az ipart.

A napóleoni háborúk és az azt követő gazdasági depresszió változtatásra kényszerítette a briteket. Amikor a lakosság megrohamozta a bankokat, hogy a pénzéhez jusson, a kormány úgy döntött, hogy azt kizárólag papírpénzben lehet kivenni, aranyban nem. A gyakorlat ugyanis az volt, hogy az emberek aranyat tettek be a bankba, amiért bankjegyet kaptak.

Aranyszabály

A kormánynak a társulási szabályokon is muszáj volt lazítania, ezért megengedték, hogy részvénytársaságok, korlátolt felelősséggel is bankot alapíthassanak, majd újabb és újabb engedményekkel segítették a bankalapítást, miközben a bankjegykibocsátás feltételeit szigorították.

A bankokat az emberek azért szerették, mert az aranyat, a kincseket biztonságban tudhatták, és a kapott bankjegyek mögött aranyfedezet volt. A kisebb angol bankok összevonása után azonban ezek a nyomtatott pénzek eltűntek a forgalomból, és bankjegyeket a Bank of England papírpénzei váltották fel. A világ legnagyobb aranytartaléka még ma is a Bank of England raktáraiban található.

Angliától eltérő módon alakult a volt brit gyarmat, Amerika bankrendszere. A kis kolóniák közül Massachusetts volt az első, amely saját bankjegyet kezdett nyomtatni, de ahogy az őt másoló gyarmatok pénzei is, ezek is gyorsan értéküket vesztették.

Gyenge bankrendszer

Az amerikai bankrendszer kiszámíthatatlan volt. A 19. században egy bank átlagos élettartama csupán öt év volt. Az első nemzeti bank a Bank of England mintájára létesült, mégis sokban különbözött tőle. A tulajdonosok például külföldiek voltak, és csupán a készpénzállomány 20 százaléka került ki tőlük, a többi pénzt a különféle államok bankjai hozták forgalomba.

Az alapító atyák a központi bank létrehozását nem nézték jó szemmel, mert abban a spekuláció és a korrupció melegágyát látták, ezért a bank húsz évvel később lejáró engedélyét 1811-ben a kongresszus nem hosszabbította meg.

A bankokkal szembeni bizalomhiányra jellemző, hogy például Texasban 1904-ig tiltották banktársulások létrehozását. Központi bank híján szinte minden banki feladat a kereskedelmi bankokra hárult, beleértve az állam finanszírozását is, így miközben az amerikai bankok – gyakran külföldi segítséggel – létrehozták az amerikai ipart, brutális politikai és gazdasági hatalomra tettek szert.

Helyzetbe hozták a németeket

Olyan bankok virágoztak fel, mint a Goldman and Sachs, Kuhn, Loeb, and J.P. Morgan. A ma ismert J. P. Morgan Chase jogelődje például a szigorú bankalapítási szabályokat kijátszva – politikai kavarások után – egy manhattani vízszolgáltató cég álcája mögött jött létre.

Hogyan tudtak éppen ezek a nagy családi bankok fennmaradni? Egy magyarázat szerint ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a 19. században Amerikában semmi nem kötelezte a bankokat, hogy befektetéseikről, tőketartalékjukról a nyilvánosságot tájékoztassák, így információk hiányában az ügyfelek szemében leginkább az számított, hogy a bank milyen régi, vagy milyen híres. Új bankoknak szinte esélyük sem volt a megmaradásra.

Későn engedték rá a bankokat a piacra

A sorozatos pénzügyi válságok után a ma is működő jegybank létrehozására a 20. század elejéig, a német bankok működéséhez hasonló rendszer megszületésére pedig a század végéig várniuk kellett az amerikaiaknak.

A legnagyobb amerikai bankokról olvassa el a következő cikkünket.

Az amerikai bankok működését szabályozó törvények, amik a kereskedelmi és befektetési bankok között különbséget tettek, kizárták az univerzális bankok kialakulását, ami a német bankoknak hatalmas versenyelőnyt biztosított még az amerikai földrészen is.

A Német Birodalomban a német bankok között egyfajta természetes munkamegosztás alakult ki, így egy-egy bank a saját területét alaposan megismerhette, de más területen is versenyezhetett másokkal.

Külföldön kavartak

Ezek az univerzális bankok akár nagy kockázatokat is vállaltak, merész technológiai újításokat is finanszíroztak, mivel jól ismerték a buktatókat, ráadásul az iparvállalat vezetésében is komoly befolyással bírtak, így lassan a világ legfejlettebb ipara a német lett.

A legnagyobb és leghírhedtebb német bank, a Deutsche Bank 1870-ben kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy külföldi befektetések felé forduljon. Londontól kezdve Sanghajon át az észak-amerikai vasúti megépítéséig mindenhol feltűnt, majd olyan német pénzintézetek követték, mint a Disconto-Gesellschaft vagy a Dresden Bank.

A német bankok 100 éves sikertörténete az amerikai bankrendszer megreformálásával és Kína gazdasági felemelkedésével ért véget. Ezért ma már nem is szerepel német bank a világ tíz legnagyobb bankja között.