A bankrendszer és a takarékoskodás szoros összefüggésben fejlődtek egymás mellett, amikor az ipari forradalom valósággal berobbantotta a bankolást Angliában. Hatalmas igény mutatkozott, mindenkinek vad ötletei voltak, amihez már csak befektetőket és hitelt kellett találni. Ennek korlátot jelentett, hogy ha valakinek volt egy bankja, az kizárólag egyetlen bankfiókot jelentett. Ott vezették a számláját, amihez a banki főkönyv és a számlatulajdonos betétkönyvére volt szükség.

Futár vitte bankból bankba

Az egymás közötti elszámoláshoz Angliában már az 1600-as évektől csekket használtak az emberek, ami pénzhelyettesítőjeként szolgált. Ez elvben egyszerű művelet volt, de a csekkek kifizetése már egy másik tészta: a bankok közvetlen futárral (walk clerk) tartották a kapcsolatot a kibocsátó bankokkal, ami első hallásra sem tűnik túl rugalmas ügymenetnek. A csekk üzletág ezáltal egyértelmű katalizátora lett annak változásnak, amelyben a bankoknak ki kellett találniuk, hogy már ne csak az ügyfeleikkel, hanem egymással is el tudjanak számolni.

1770-ig csak informális csekkcsere zajlott a bankok között. Öt bank végül az egymás közötti elszámolásra létrehozták a clearing rendszert, ami abból a felismerésből született, sokkal hatékonyabb és olcsóbb, ha a walk clerkek nem járják végig egymás bankjait, hanem mindenki egy helyre gyűlik össze. A napi csekk-elszámolások a Londoni City-ben, a Lombard Streeten a Five Bells nevű borozóban kezdődtek.

Egy szobában forgolódtak

1773-ra a Five Bells-ben külön szobát különítettek el a csekkváltásra, de ezt a helyiséget is gyorsan kinőtték, majd a szomszédos magánházba költöztek. Mai szemmel talán túl színpadiasnak tűnik, de tényleg bájos lehetett, ahogy minden délután négyre több tucat hivatalnok összezsúfolódott a „clearing teremben”, ahol egy hosszú asztal körül körbe járva minden állomáshelyen egy kis dobozokba ejtették az aznapi csekkeket. Hogy ne legyen félreértés, minden doboz felett a falon nagybetűs tábla jelezte a bank nevét. Délután négykor kezdődött az összesítés, a csekkeket egymás mellé tették, akinek pedig ezután tartozása volt, készpénzben befizette a klíring háznak. Délután ötkor a ház ellenőre szertartásosan felült a teremben elhelyezett emelvényre, és készpénzben kifizette azokat a bankokat, akiknek az elszámolás után követelésük volt. Ha jól dolgozott a ház, a pénzforgalmi egyenlege kereken nulla volt, és mindenki mehetett a dolgára.

Az első Bankers’ Clearing House 1833-ban épült a Lombard Streeten, ahol pár rendkívüli költözéstől eltekintve több mint 160 éven át megmaradt az intézmény. Az elszámolóház jelentősége időközben csak egyre nőtt, közvetítő lett az eladó és a vevő között a pénzpiacon, érvényesítette és lezárta a tranzakciókat, miközben biztosítékot jelentett a szerződéses kötelezettségek betartásához.

A gépnek természetes a monotonitás

A clearing a számítógépek megjelenéséig az egyik legtöbb felelősséggel járó, rendkívül monoton, így a legtöbb odafigyelést igénylő terület volt az ügyvitelben, és a 20. század első feléig tulajdonképpen semmilyen komolyabb technikai támogatást nem kapott a terület. A könyvelést kézzel végezték, pedig nem kevés pénzről volt szó már ekkor sem. 1839-ben a Banker’s Clearing House 954 millió fontot számolt el kézzel, ami a mai viszonyok között nagyjából 100 milliárd dollárnak megfelelő összeg. Egy forgalmasabb napon 6 millió font is összegyűlt, az elszámolóház pedig ilyenkor félmillió font készpénzforgalmat bonyolított le.

A 20. század feléhez közeledve jött el a történelmi pillanat, amikor fentarthatatlanná vált továbbra is emberi munkaerőre bízni ezt a hatalmas elszámolást: eljött a „computing” korszak.

A csekkrendszert Angliában az 1950-es végén gépesítették, ami még nem a futurisztikus robotizált sci-fi, de kijelölte az irányt, a mechanikus emberi munka, ami korábban nem létezett, egyre több eszközsegítséget kapott.

Modern ludditák is lehettek volna

Kezdetben a számítógépet, mint a kütyüket általában, komoly gyanú övezte, de lehetőséget is kínált a legmonotonabb munka kiváltására. A számítógépről azt gondolták, hogy hatékony megoldás a gyors növekedésére, és valóban: a csekkek, az ügyfelek és a hitelkártyák száma szinte követhetetlen ütemben, folyamatosa nőtt.

A Barclays volt az első brit bank, amely 1959-ben bevezette az elektronikus számítógépet, egy Emidec 1100-ast. A gép 125 000 fontba került, de gyors és pontos volt, így két évvel később a bank elindította Nagy-Britannia első banki számítógépes központját, ami teljesen átalakította a bankszektort.

Ezután időrendben:

● 1965-ben felállt a New Services Working Party, amely a csekkek manuális feldolgozásának megszüntetését és a számítógépes feldolgozást tűzte ki célul.

● 1968-ban a BCH (Bankers Clearing House) számítógéptermében elektronikusan kezdték átutalni a pénzt.

● 1972-ben elkészült az első számítástechnikai központ.

● 1984 februárjában Londonban létrehozták az Elszámolóházi Automatizált Fizetési Rendszert (Clearing House Automated Payment System), a CHAPS-t, ami korszerűsítette a rendszerbe bekapcsolt pénzintézetek egymás közötti klíring-elszámolásait. Üzembe helyezésének első napján reggel 9-től délután 15 óráig több mint 1000 kliringtételt, mintegy 32 millió font összegben bonyolítottak le. Tíz perccel később a rendszerbe bekapcsolt bankok számláin valamennyi napi tétel rendezésre került.

Hol tartunk a computingban?

A körben járó tisztviselők által megkezdett munkát végző CHAPS 2021. decemberében, 21 elszámolási nap alatt, 4,3 millió kifizetést dolgozott fel 7,6 billió angol font értékben. A 21. század Lombard Streetjének méretén minden bizonnyal elképednének az alapítók, a CHAPS-en keresztül átlagosan 5 munkanap alatt átfolyik az Egyesült Királyság éves GDP-je.

A bankolás kompjuterizálása korábban elképzelhetetlen képességekkel vértezte fel a pénzt, a banki ügyvitelben pedig a régebben alapvetően az emberi erőforráson alapuló munkamódszert szinte teljesen kiváltotta. A klíring és a számítógép találkozása is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bank mára egyre inkább digitális intézmény legyen.